9.fejezet
És én még azt hittem,hogy a másnaposság az oka annak,hogy rossz kedvem van.A meglepő üzenet drága édes,kedves Harry barátomtól származott.Az üzenetben pedig ez állt: "Remélem láttad a reggeli híreket;)Tudósítottam a médiát,mennyire jól buliztál az este!" Valahogy éreztem,hogy Harry keze benne van a dologban.Hiszen ki más lehetne aki beadja a médiának,hogy hulla részeg voltam az este.Reménykedem benne,hogy Max nem tud semmit erről mert akkor Harry nem sokáig fog még élni.
Hannah visszament a szobájába én meg,hogy megnyugodjak elmentem letusolni.Kihalásztam a bőröndöm mélyéről valami ruha féleséget majd felkerestem Roset,hogy sminkeljen ki.Mát biztos felkelt hiszen 11 óra.
Halkan bekopogtam,majd szépen lassan benyitottam.Igazam volt Rose már régen a sminkjeit pakolgatta.
-Kellemes másnapos reggelt.-vigyorogtam.
-Inkább kellemetlen.Miben segíthetek?
-Hát csak azt szerettem volna kérni,hogy lenne e kedved kisminkelni?
-Persze,hogy van.Ülj le.-utasított.
-Hannah mondta,hogy este kicsit rendreutasítottad Niall-t.-nevettem.
-Hát igen.Az egyik körmöm le is tört.-mutogatta a ragtapasszal körbetekert ujját.-Valószínűleg ott lesz a kötőszövetei között.
-Látom te is nagyon szereted az 1D-s srácokat.
-Imádom őket.-mondta flegmán.-Egyébként mesélj kicsit.Nem is ismerlek.
-Mire vagy kíváncsi?A rosszra vagy a jóra?
-Kezd a rosszal.
-Hát amikor 16 voltam a szüleim meghaltak egy autóbalesetben.A koncertemről tartottak haza amikor egy részeg autós beléjük hajtott. Perrye a nagynéném és ő nevelt tovább és segített a karrierem gyarapításában.Gyakran gondolok a szüleimre és még néha most is hallom apukám hangját ahogy sok szerencsét kíván az első koncertemen.Akkor láttam őket utoljára a színfalak mögött.Minden koncertemen arra gondolok,hogy ott állnak a színfalak mögött és szurkolnak nekem. Perrye volt az aki átsegített a nehéz időszakokon és nagy hálás vagyok neki.Soha nem fogja tudni pótolni anyukámat de valahogy mégis olyan mintha a második anyukám lenne.Sokat köszönhetek neki és ha ő nincs nincsenek se rajongóim se hírnevem és most nem lennék itt és nem mesélném el neked az életem.
-Kész is vagy.Hát nem irigyellek nehogy félreértsd de kény lehetett így felnőni.
-Igen az volt.De most megyek is.Beszélnem kell Perryevel hogy mi a mai program.
Megköszöntem Rosenak hogy kisminkelt majd kitipegtem az ajtón.
Gondoltam már tűrhetően nézek ki úgyhogy bementem Maxhez,hogy megbeszéljük a dolgokat.Tisztázni kéne mi a helyzet mert oké,hogy csókolóztunk és már le is feküdtünk de még mindig nem világos,hogy mi van.Az ágy üres volt és egy hang nem volt a szobában.Az jutott eszembe hátha elment fürdeni vagy esetleg wc-n van.Éppen indultam volna kifele mikor Max felkapott az ölébe és ledöntött az ágyra.
-Te hülye tudod mennyire megijesztettél?-kiabáltam.
-Ez volt a célom.-vigyorgott.
-Ahhoz képest,hogy másnapos vagy viszonylag jól viseled.
-Hát tudod gyakorlat teszi a mestert.Egyébként beszélnünk kellene.
-Én is ezért jöttem.Nem egészen világos,hogy most mi van köztünk.
-Most jelenleg levegő és a ruháid.-vigyorgott.-De igazából meg kapcsolat.
-Akkor együtt?
-Együtt.-mosolygott majd megcsókolt.
Lehámoztam magamról Maxet és elindultam eredeti úti célom felé,Perryehez.
-Mishell!-szólt utánam Max.
-Igen?
-Nincsen még egy képem sem rólad.
-Hát majd lesz.
-De én most akarok.Kérlek had csináljak egyet.
-Egy kép!És nem teszed fel sehova.-jelentettem ki.
-Értettem.
Számítottam rá,hogy felteszi Twitterre a képet de beletörődtem.Kissé a kép leírása lepett meg.
@MaxTheWanted: Miss Universe:D@MishellGray
Nem tudom mióta vagyok szépségkirálynő de ha ő ezt így látja hát egészségére.Végre eljutottam odáig,hogy tudjak beszélni Perryevel. Már nagyban sürgött forgott a szobájában és természetesen telefonált,mint mindig.Valami rádiós műsorvezetővel beszélgetett a mai időpontról.Ezt is megtudtam,tehát akkor ma egy rádiónál lesz jelenésünk.
-Ezek a műsorvezetők.Szétbombáznak a meghívásokkal.-mondta miután végre letette a telefont.
-Miért?Ennyire sokan keresnek?
-Sokan?Nem rég keltem és 50 nem fogadott hívás volt mind milánói műsoroktól.Alig vagyunk itt két napja és máris ezren hívnak.
-Hát nem sajnállak.Akkor a mai program egy rádiós műsor?
-Igen és már is késében vagyunk.Azonnal szólj mindenkinek,hogy hozza a cuccát.A kocsinál találkozunk két perc múlva.-sietett ki a szobából.
A rádióban kérdezgettek minket természetesen még arról is,hogy hányszor megyünk egy nap pisilni.Ha még részeg lennék valószínűleg válaszoltam volna rá.De mivel nem voltam az, az ilyen kérdések elől kitértem.
-Srácok úgy hallottuk,hogy annyira lelkesek voltatok,hogy készültetek nekünk külön-külön dalokkal.-mondta Sarah a műsorvezető.
Fogalmam sem volt ezt honnan vette,lehet így akart utalni arra,hogy adjunk elő néhány dalt.
-Hát hogy ne.-nevettek a fiúk.
-Akkor kezdjetek ti aztán Hannah és utána Mishell.Rendben?-mondta Sarah.
-Vágjunk bele.-lelkesedett Tom.
Gyors beéneklés után beálltak a mikrofonok mögé és belekezdtek a Glad You Came-be.Megpróbáltuk Hannahval megnevettetni őket de csak Nathant sikerült megzavarnunk.
-Ez remek volt mint ahogy megszokhattuk tőletek.-dicsérte meg őket Sarah miután visszaültek a helyükre.-Hannah a mikrofon a tiéd.
-Köszönöm.A legújabb számomat hoztam nektek a How We Do-t.-mondta a mikrofon felé indulva.
Imádom amikor Hannah énekel.Olyan hangja van ami teljesen elvarázsolja az embereket.Nem csodálom,hogy milliók kedvence. Sajnos hamar vége lett a számnak pedig még hallgattam volna.
-Milliók kedvencét hallhattátok most Hannah GreenWood-ot. Köszönjük Hannah,most pedig Mishell légy olyan kedves és énekelj nekünk valamit.
-Ezer örömmel.Én az egyik kedvenc dalomat hoztam nektek a Don't You Worry Child-ot.
Imádom ezt a dalt ezért is énekeltem el.Imádom látni amikor mások táncolnak a zenémre és szívesen hallgatják.Fantasztikus érzés.
-Ügyes volt Mishell.-dicsért meg Tom.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
-Valóban nagyon jó voltál.Nos kedves hallgatóink ezzel búcsúztunk tőletek várunk holnap is ugyan itt mindenkit.-köszönt el Sarah.
Mindenkit totál lefárasztott,hogy másnaposan ki kellett mozdulni a hotelből.A nap további részét TV nézéssel és egyéb unaloműző tevékenységgel töltöttük.Én személy szerint képkészítéssel amit posztoltam Twitterre:
@MishellGray: Még,hogy az unalomnak is van határa?! Ez hülyeség.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése