Mishell Gray

"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."

2013. január 5., szombat

Kellemes reggel.

7.fejezet
Valami istenverte hangos zenére ébredtem fel aminek köszönhetően egész nap rossz kedvem lesz.Általában ha rosszul kelek mindig szar napom van.Meg esik az ilyen.Morcos fejjel kimentem a szobából,hogy felmérjem ki volt az az ember aki ily módon merészelt felkelteni.Valahogy nem számítottam más látványra.A folyosón Tom ,Nathan ,Siva és Jay vonultak fel alsógatyában és edényekkel a kezükben amit fakanállal ütögettek.
-Ti meg mi a francot csináltok itt?-néztem rájuk dühösen.
-Be melegítünk a Milánói koncertre.-vigyorgott Siva.
-Most?Még ha nem tűnt volna fel Párizsban vagyunk.
-Az lehet de egy óra múlva indulunk.-oktatott ki Tom.-És Perrye kért meg minket,hogy ébresszünk fel.
-És más ötletetek nem is volt fogyatékosok?
-Hát ez tűnt a legegyszerűbbnek.-nevettek.
-Remek.-megfordultam és bevágtam magam mögött az ajtót.
Eddig még észre sem vettem,hogy Hannah is mellettem aludt.Fogalmam sem volt,hogy hogyan nem vettem észre.Gondoltam ha már én is ébren vagyok ő mért ne legyen.Legalább kitudom faggatni hol járt az este.Óvatosan visszamásztam az ágyba és egy nagy levegővétel után teli torokból sikítottam.Szegény Hannahnak egyből kipattantak a szemei és annyira megijedt,hogy lefordult az ágyról.
-Jóóóóóóóó reggelt.-vigyorogtam rá az ágyból.
-Hát én kevésbé nevezném jónak.-húzta fel magát a padlóról.
-Hihetetlennek tartottam hogy nem keltél fel a srácok felvonuló zenéjére.
-Ezek szerint mégsem.
-Bizony.De leginkább az érdekelne merre mászkáltál az este?!-szegeztem neki kérdésem.
-Csak beültünk Nathannel egy pub-ba iszogatni csak egy kicsit tovább húzódott mint gondoltuk volna.
-És mégis melyik pub-ba ültetek be ha megkérdezhetem?
-Valami Barrio Latino volt a neve.Ezer ember volt és ezért nem volt olyan kockázatos,hogy valami pletyka kikerül rólunk.
-Hát amint látom tényleg igazat mondasz.Úgyhogy hiszek neked.
-De szerintem hanyagoljunk engem.Mesélj inkább te.Én azt hallottam,hogy te és Max egy éjszakai kiruccanáson voltatok.
-Igen valami olyasmi.
Nem gondoltam még eddig Maxre sem az este történtekre.Furcsa érzés fogott el azt hittem azonnal összeesem.Lehet nem is kellett volna belekezdenem ebbe a kapcsolatba.Épp eleget csalódtam már nem hiányzik ez nekem.Vagy mégis?! Teljesen megbolondultam. Max a rabjává tett vagy nem is tudom hogyan mondjam de eléggé ijesztő ez.Félek,hogy Rosenak lesz igaza és tényleg pofára esem.Nem vall rám,hogy megijedek az ilyen dolgoktól.Párizs rossz hatással van rám.Mishell Gray soha nem szokott meghátrálni semmitől sem.
-Hahó!Mishell!-rázta meg a vállam Hannah.Gondolom észrevette,hogy a semmibe nézek.
-Ne haragudj csak annyi minden jár a fejemben.
-Nem haragszom,de még mindig nem mondtad el mi történt az este.
-Hát csókolóztunk.Igen smároltunk és fantasztikusan jó volt.-ábrándoztam.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!! Jézusom,ezt nem hiszem el.És,és,és akkor most együtt vagytok?
-Nem tudom.-mondtam lesütött tekintettel.
-Mi?-kérdezte döbbenten.
-Fogalmam sincs mibe mentem bele.Boldog is vagyok meg nem is.
-Te hülye vagy.Komolyan.Én azt tanácsolom,hogy élvezd ameddig csak lehet mert az élet nem tart örökké.
-Lehet igazad van.
-Nem lehet biztos.Most pedig menj fürödni mert lassan indulunk.-utasított mire én engedelmesen beszáguldottam a fürdőbe.
Mialatt hajat mostam és áztattam magam arra a döntésre jutottam,hogy talán Hannahnak lesz igaza.Az élet túl rövid ahhoz,hogy ne élvezzük ki.Biztos vagyok benne,hogy nem lesz jó vége de belevágok ebbe a kapcsolatba Maxel.Nem érdekel,se a média,se pedig a rosszakarók.Boldog akarok lenni végre.És az is leszek.Megszárítottam a hajam,kerestem valami értelmes ruhát majd készítettem még egy utolsó képet amit posztoltam is Twitterre:
@MishellGray:Viszlát Párizs.Helló Milánó.:D

Hannahval leszenvedtük a bőröndöket a hotel elé ahol már mindenki ránk várt.
-Milyen gyorsak voltatok ma lányok.-gúnyolódott Jay.
-Tudod nekem nem elég 10 perc ahhoz,hogy mind ezt elkészítsem.-hadonászott arca előtt Hannah.

Perrye és Rose is hamarosan megérkeztek és végre elindulhattunk.Az úton mindenki a telefonját vagy Jay esetében a könyvét bújta. Rose,Perrye és én egy fotózás részleteit beszéltük meg ami Milánóban lesz.

                                                                                       ***

Hihetetlen,hogy mennyi ember ismer minket itt Milánóban.Fogalmam sincsen honnan tudhatták meg,melyik hotelben szállunk majd meg,de a Hotel Berna előtt minden tele volt rajongókkal.Még szerencse,hogy a srácok testőre velünk jött.Mikor Hannah kiszállt a kocsiból szegényt majdnem széttépték a rajongók.Mindenki azt kiabálta neki,hogy kövesse vissza őket Twitteren.Én meghúztam magam a fiúk között és úgy lopakodtam be a hotelbe.

Megkaptuk a szobakulcsokat majd el foglaltuk a lakosztályokat.Most mindenki külön volt a másiktól mert a fiúknál elviselhetetlen volt a hangoskodás.Kipakoltam a sminkjeim a fürdőbe meg pár cuccot ide oda és lementem az aulába ahol Perrye "kupaktanácsot" tartott az estéről.
-Nos tehát fiúk lányok.Vázolom az esti programot. Mishell ,Rose és én elmegyünk egy gyors fotózásra,addig ti szórakoztatjátok a közönséget Albert esti műsorában.Világos?-kérdezte mire mi csak bólogattunk.-És miután mi visszaértünk lesz egy koncert az egyik csarnokban.Miután a koncertnek vége megengedem,hogy elmenjetek bulizni és holt részegre igyátok magatokat.De most mindenki irány a dolgára!!!

Az egyik híres Milánói lapnak kellett modellt állnom ami nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra.A fotós nagyon kedves volt és odaadta a képeket hogy megnézhessem.Rátetettem a telefonomra,hogy a többiek is láthassák Tom nagy örömére.Az előnye ennek a fotózásnak az,hogy az esti koncertre Rosenak engem már nem kell kisminkelnie.Elköszöntünk a fotósoktól és villámgyorsan kocsiba szálltunk,hogy visszaérjünk a koncertre.

-Hali srácok itt vagyunk.-mondtam lihegve mikor megérkeztünk a koncertre.
-Kész csoda,hogy időben meg jöttetek.-nevetett Hannah.-Most azonnal mutasd meg a képeket mert már nagyon kíváncsiak vagyunk rá.
-Rendben,rendben.-mosolyogtam.


-Csak három kép miatt mentetek el?-értetlenkedett Tom.
-Tudod egy fotózáson több száz kép készül egyszerre és nem akartam az összeset elhozni.És örülj annak,hogy legalább hoztam.
-Emberek színpadra!-utasított minket az egyik szervező.
Megkaptuk a mikrofonokat és tettük a dolgunk...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése