Bővülünk.

Hoztam is az új részt emberek:)Sajnálom de nem lett egy hatalmas nagy szám mivel az ember lázasan és hat kiló takonnyal az orrában nem tud többet kihozni magából.Igérem,hogy a következő rész ezerszer jobb lesz és igazából csak mostantól kezdenek izgalmasak lenni a történések.Remélem azért tetszeni fog.:)

10.fejezet
Ritka esetek közé tartozik amikor teljesen kipihentem ébredek reggel.Arra is rájöttem,hogy fogalmam sincsen boldog vagyok e vagy nem.Természetesen az vagyok mert mondhatjuk jó életem van,van barátom,egy gyönyörű szép barátnőm akit nagyon imádok.De valahogy valami még mindig hiányzik az életemből.Lehet,hogy ezt a lyukat a szívemen a szüleim elvesztése okozta,vagy esetleg az,hogy nem volt időm gyereknek lenni.Nekem nem adatott meg az,hogy a nyolcadikos ballagásomon legyen bankett vagy valami egyéb buli.Már egészen kicsi koromtól kezdve a média iparában dolgozom.Mi lesz ha nem is lesznek gyerekeim amiatt mert ennyit dolgozom?Na jó ez hülyeség mert nem terveztem még tolókocsiban is a színpadon énekelni.

Erőt vettem magamon és elindultam valami emberi külsőt varázsolni magamnak.Fogmosás közben eszembe jutott Harry szemét intézkedése.Eddig még nem is gondoltam rá.Talán fel kéne jelentem zaklatás miatt.Nem ez túl felfújt dolog lenne.Okos vagyok úgyhogy biztos kitalálok valamit.

Felöltöztem,hajat szárítottam és laptopom társaságában lementem a hotel konyhájára valami reggeliért.Nagyon aranyos szakácsok vannak és mindig megengedik,hogy lent fogyasszam el a reggelim és így egy kicsit kikapcsoljak.
-Jó reggelt emberek.-köszöntöttem mindenkit hatalmas mosollyal.
-Önnek is Miss.Gray.-mosolygott rám viszont Paul a konyhavezető.-Mit óhajt ma reggelire?
-Hát nagyon jól esne egy kis sült szalonna tojással és salátával.Meg mondjuk egy fekete teát elfogadok.
-Már készítem is.-sietett vissza a konyhapult mögé.
Leültem Paul pultja végéhez és belemerültem az internet csodáiba.Elsőként Twitterre néztem fel ahol örömmel láttam,hogy átléptem az 50 millió követőt.Jó érzés,hogy ennyien rajonganak értem,de ezek az emberek is csak azért követnek mert híres vagyok,nem pedig azért mert személyesen is ismernek.Válaszolgattam pár embernek,és néhányat vissza is követtem majd miután ez már untatott figyelmesen követtem Paul kézmozdulatait ahogy a reggelimet készíti.Ma teljesen fel voltam töltődve lelkileg is meg mindenhogyan.
-Helló emberek.-szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.-Mishell?
Hátrafordultam és megláttam Tomot aki szintén laptopjával a kezében,még mindig pizsamában állított be a konyhába.
-Tom?-néztem rá kérdően.-Azt hittem csak én szoktam itt reggelizni.
-Eddig én is azt hittem.-nevetett.-Paul!!! Öreg haver.-ölelte meg az éppen mosogató Pault.
-Parker!-vigyorgott rá Paul.
-Ti ismeritek egymást?-érdeklődtem.
-Már nagyon rég óta.Paul készíti a legfinomabb sült szalonnát,tojással és salátával.-magyarázta Tom.
-Tudom mivel én is mindig azt reggelizem.-mondtam.
-Annyira összeilletek.-mondta halál komolyan Paul.-Bocs a bunkó kérdésért de véletlenül nem vagytok együtt?!
Tommal egymásra néztünk és mindkettőnkből kitört a röhögés.Még,hogy Tom meg én?!Persze.Ha ő lenne az utolsó ember a földön akkor se kellene.Jó meg kell hagyni,hogy nem rossz pasi mert eléggé szívdöglesztő teste van,de a belsője nem igazán fog meg.Meg nekem egyénként is ott van Max.
-Ugyan már.-szólalt meg Tom mikor már elég levegőhöz jutott.-Én és Mishell egyáltalán nem illünk össze.Mondjuk nem mondanék nemet,ha megkérne,hogy alkossunk egy párt.
-Nyugi Tom nem lesz ilyen alkalom.-nyújtottam ki a nyelvem.

Az eseménydús reggeli befejeztével felbattyogtam a szobámba.Szerencsére már mindenki felkelt ezért nem kellett néma módban mozognom. Perrye tegnap elmondta nekünk,hogy ma tovább megyünk Rómába ami az olaszországi turnénak a második állomása.Tisztában voltam vele,hogy az 1D-s srácok is még mindig olaszban vannak.Reménykedtem benne,hogy nem ott lesznek ahol mi.Gyorsan összeszedtem a cuccaim és levittem a kisbuszhoz.
-Szép napot hölgyeim és uraim.-köszöntött minket Perrye és Rose.-Remélem tudjátok merre megyünk és,hogy lesz egy kisebb rendezvény amin produkálnotok kell valamit.
-Csodálatos.-dünnyögött Jay.
-Talán ha ez jó kedvre derít titeket,csatlakozik hozzánk még egy sminkes és styleist.-mondta Rose.
-Még,hogy jó kedvre?A legjobbra.-nevetett Jay.-Végre értelmet nyer a szexi göndör hajam,és az ellenállhatatlan kék szemem.
-Jay.Még nem is mondtam,hogy lány e vagy férfi.-tette a vállára kezét Rose.-De nyugalom lány úgyhogy bevetheted a bájaidat.
-Mindenki kész?-érdeklődött Nathan.
-Igen is kapitány.-nevettem.
-Akkor hölgyeké az elsőbbség.-terelt előre minket.

Néhány órás út után végre megérkeztünk.A rendezvény helyszínén már vártak minket a rendezők és természetesen a rejtélyes új sminkes. Rose sikítva rohant a színpad mellett álldogáló lányhoz.Biztos régóta ismerik egymás és régen nem találkoztak.
-Srácok,Hannah,Mishell és Perrye bemutatom nektek a legeslegjobb barátnőmet Clare Evans-t-mutatott végig a szőke hajú,apró lányra.Még nálam is alacsonyabb volt pedig én nem vagyok egy létra magasságú ember.
-Sziasztok.-intett szolidan.-Remélem tetszeni fognak nektek a ruha összeállításaim és a sminkjeim.
-Abban biztos lehetsz.-nézett rá kacéran Jay.
-Örülök a találkozásnak de nekem most meg kell keresnem valakit aki hirtelen felszívódott.-mondtam majd elsiettem.

Megkerestem Hannah-t mivel miatta léptem meg a többiektől.Kerestem mindenhol és mindenfelé,de sehol sem találtam.Már majdnem feladtam amikor megláttam,hogy az egyik kis bazáros sátor mögött Nathannel ölelgetik egymást.
-Áhhá!-ugrottam hirtelen eléjük.-Tudtam én,hogy van itt valami.
-Bocsi de te kivagy?-kérdezte a Nathannek kinéző srác.
Ahogy közelebbről megnéztem nem Hannah és Nathan voltak hanem valaki teljesen más gerle pár.
-Sajnálom összetévesztettelek titeket valakivel.Bocsi további jó turbékolást.-vigyorogtam mint egy idióta majd elrohantam.
Hát igen.Egy világsztár is beéghet de keményen.Mikor már végre visszatértem zavarodottságomból szerencsére ráleltem az igazi Hannara és Nathanre.
  -Végre megvagytok.-mondtam levegő után kapkodva.-Össze vissza rohangáltam,hogy megtaláljalak titeket.
-Miért valami baj van?-nézett rám aggodalmasan Hannah.
-Nem csak gondoltam jó lenne beszélni erről arról.
-Én itt fölösleges vagyok szóval megyek is inkább beénekelek a srácokkal.-mondta Nath majd el is ment.
-Hölgyek kérlek titeket,hogy vegyétek fel a mosolyt arra az édes kis pofitokra ugyanis idő van.-jelent meg hirtelen Perrye.
-Ennyit a beszélgetésről.-morogtam.
Nem hiszem el,hogy két percet nem tudok együtt tölteni újdonsült legjobb barátnőmmel.Kiakasztó.Gyönyörű helyen volt a jótékonysági rendezvény.Tipikus római kert és épületek.Minden tele volt fotósokkal és újság írókkal.Száz fotós szembe jött és közölük 99 képet készített rólunk.

Mi természetesen mosolyt erőltettünk magunkra és kedvesen igent mondtunk a képekre.Holnap az összes újság tele lesz a képeinkkel.Számomra még mindig furcsa amikor meglátom magam a címlapon.Ennyi év alatt sem tudtam hozzászokni a hírnévhez.
A színpadról nézve eléggé sokan gyűltek össze.Körülbelül lehettek vagy ötszáz hatszázan.Most nem énekeltünk külön,hanem elénekeltük a közös számunkat amit nekünk írtak és siettünk az autógramm osztásra.Végignéztem a kígyózó sorokon és felkészültem lelkileg a teljes kézleépülésre.
Órákon át tartó alá írogatás és képkészítés után hulla fáradtan támolyogtam el a kocsiig.
-És most Mishell  fog vezetni.-jelentette ki Max.
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel.-Én?Szerintem már akkor összetöröm ha beleteszem a kulcsot.
-Azt mondtad van jogsid.-szált be a beszélgetésbe Hannah.
-Van de ezer éve nem vezettem.
-Akkor itt az ideje,hogy ne legyen belőle tízezer év.-nevetett Jay.
-Nyugi drágám menni fog.-súgta a fülembe Max.
-Hát nem tudjátok mit vállaltatok.-nyújtottam kezem a kulcsokért.
Remegve beültem a kormány mögé és nagy levegő vétel után elindultam.Nem néztem volna ki magamból,hogy ennyire jól megy a vezetés ennyi idő után.Elhatároztam,hogy egy kis kitérővel megyünk haza.Rómában rengeteg jó kocsi van és én venni fogok egyet magamnak.Ide felé láttam is egy alkalmas autó üzletet és az felé vettem az irányt.

Jobbnál jobb kocsik voltak amik teljesen rabul ejtettek.Mindig is a kocsik szerelmese voltam de most,mintha a mennyországban lennék.Ki is néztem magamnak egy gyönyörű BMW X5-öst és egyből tudtam,hogy ez kell nekem.Odaléptem a bolt közepén elhelyezkedő pulthoz de egy igen kellemetlen meglepetés ért...