Ciao Italy.

Tehát emberek meghoztam az új részt.Hosszú idő után rávettem magam,hogy írjak.Szerintem nem lett túl eseménydús de próbáltam élvezhetőre írni.
Köszönöm a rengeteg biztatást,ötletet,segítséget Barbinak aki nélkül nem élet az élet.Remélem felfogja már,hogy ő igen is egy bazi jó író úgyhogy nem akarom meghallani,hogy nem jól ír.Bizonyítsátok be neki és olvassátok a blogját ami ezer közül is a legjobb helyen áll.
http://thewantedtortenet.blogspot.hu/
ui:bevezetem ebbe a blogomba is a +3 kommentet.Szóval vélemény nyilvánítás kötelező!:)
Ja és ha nagyon unatkoztok olvasnivalónak itt van még két másik blogom is.
http://www.mydreamerlifewithyou.blogspot.hu/
http://www.ashclarks.blogspot.hu/


14.fejezet
Mint egy kislány,olyan figyelmesen hallgattam Hannah és Nathan kapcsolatának történetét.Tudtam,hogy aznap amikor elmentek abba a pubba "iszogatni" nem csak szimpla baráti összeröffenés volt.Ejnye fiatalok!
-És eddig ez előttem miért is volt titok emberek?-néztem rájuk felvont szemöldökkel.
-Mishell! Mi nagyon szeretünk,de eddig ez mindenki előtt titok volt és ha te megtudtad volna elmondod mindenkinek.-oktatott ki Nathan.
-Szóval ennyire bíztok bennem?Hát szépek vagytok.
-Te sem szóltál nekünk,hogy először együtt voltál Maxel aztán meg Tommal.-kötekedett Hannah.
-Pontosan Mishell.-helyeselt Nath.-És most ha megengeded akkor szeretnénk felöltözni.
-Addig nem megyek el innen ameddig el nem mondjátok miért nem tudtam erről hamarabb.-makacskodtam.
-Nyugi srácok majd én segítek.-lépett be Tom,és mielőtt még ellenállhattam volna felkapott és kicipelt a szobából.
-Nem ússzátok meg még visszajövök.-kiabáltam.
A folyosón Tom végre letett és hál' istennek levegőhöz jutottam.
-Köszönöm,hogy ennyire mellettem állsz.-vágtam be az ál durcás fejem.
-Ha akarod eléd is állhatok és akkor kényelmesen meg tudlak csókolni.-vigyorgott majd eleget tett ígéretének és megcsókolt.
Hihetetlen,hogy az ember ennyire hamar túl tud lépni néhány dolgon.Nem rég még szingliként éltem a mindennapjaim aztán jött Max utána meg Tom.Kicsit mintha a szívem nem tudná kit is keres.Miközben mi nagyban nyálat cseréltünk hirtelen Perrye hangjára lettünk figyelmesek.
-Hé szerelmesek és nem szerelmesek!-ez a mondat nála azt jelenti,hogy mindenki figyelem bejelenti valója van.-Mint gondolom tudjátok a mai nap az utolsó amit itt töltünk Olaszországban.
-Igen.-mondtuk kórusban.
-És a ma este csak is a tiétek.De!Előbb lesz egy hatalmas nagy záró koncert amin mindenkinek hatalmas bulit kell csinálnia.
-Perrye ehhez már hozzá szokhattál volna,hogy mi mindenhol nagy nyomot hagyunk magunk után.-istenítette magukat Jay.
-Pontosan Jay.Főleg a helyi pubokban.-nevetett Hannah.
-Megtennétek,hogy legalább 10 percig figyeltek rám?-vetett szúrós pillantást mindenkire Perrye,majd miután megérezte a félelmünket folytatta.-Tehát.Ott tartottam,hogy hatalmas bulit kell csapnotok és Mishellnek és Hannahnak külön feladatom van.
Hatalmas szemekkel meredtünk rá mindketten mire rájött,hogy talán el kéne mondani mi is az a különleges feladat.
-Az egyik helyi zenei kiadó arra kért,hogy ti ketten dolgozzatok át két dalt. A Gangnam Style-t Mishell fogja a Diamonds-t pedig Hannah.És ezt mindketten vegyétek fel videóra!
-De ne már basszus arra az egész napunk el fog menni.-siránkozott drága barátnőm.
-A hírnévért meg kell küzdeni.-vigyorgott Max.
-Mert te aztán tudod.-mondtam.
-Hosszabb hajam mint amekkora a rajongói táborod.
-Én legalább nem vagyok egy gyp-s fasz.-kacsintottam rá.
-Ezt most befejezni.-utasított minket Perrye.-Hagyjátok egymást nyugodtan,Hannah és Mishell pedig szobára.
-Hát ez ellen lenne némi kifogásom.-szólt közbe Nathan.
-Egyet értek Nathannel.-helyeselt Tom.
-Azért srácok jobb ha tudjátok,hogy nem szándékoztunk pornófilmet forgatni.-mondta Hannah és ezzel be is húzott maga után a szobába.

Több órányi kotta írogatás,szövegátdolgozás után úgy feküdtünk a földön mint a mosott szar.A fiúk folyton bejárkáltak és kérdezgették,hogy hogyan haladunk meg egyebek és ez is rásegített arra,hogy lajhártempóban dolgozzunk.  Épp ezért Hannah kiragasztott az ajtóra egy "KOMOLY MUNKÁLATOK FOLYNAK,HA MEGZAVARSZ ORRBA RÚGLAK!"táblát.Kívülről Hannah egy édes,aranyos,alacsony kis zabálnivaló lány,de ha valaki felidegesíti képes addig ütni ameddig szabályos korong nem lesz belőle.Igaz még csak a turné eleje óta ismerem de már is annyira megbízom benne,hogy akár az életem is rábíznám.

Leírtuk az utolsó betűket,hangjegyeket és nekiláttunk felvenni videóra a produkciót ahogy Perrye utasította.
-Kezdesz te?-érdeklődtem miközben a kamerát állítottam be.
-Igen.Minél hamarabb túl akarok esni rajta.
-Úgy mondod mintha oltásra mennél.-nevettem mire Hannah csak a szemét forgatta.
Kezébe vette a gitárját,természetesen megigazította a haját majd nekiállt bemutatni a remekművet.

Ahogy Hannah kezébe gitár vagy mikrofon kerül,az egész testemet átjárja valami érzés ami leírhatatlan.Olyan hangja van amilyen senki másnak.Csodálatos.
Sajnálatomra Hannah végzett a videóval,majd amilyen gyorsan csak lehetett kiviharzott a szobából friss levegőért.Ami azt illeti megértem,mert egy kicsit kezdett tényleg ember szag lenni a szobában.Megragadtam az alkalmat és én is nekiláttam a videókészítésnek.

A lehető legjobb formámat próbáltam nyújtani ami reményeim szerint sikerült is.Rámásoltam a videókat egy pendrive-ra és átvittem Perryenek.
-Hát ezzel jó gyorsan végeztetek lányok.-mondta hatalmasra nyílt szemekkel.
-Én azért négy és fél órányi munkát nem mondanék gyorsnak.
-De legalább most csendben voltatok és nem fordítottátok fel az egész hotelt.
-Ezt ne nekem mond hanem Rosenak és Clarenek mert esténként ők azok akik úgy vihognak mint a lovak.
-Nyugi Mishell Clare már nem marad itt sokáig.-mosolygott.-Úgy ahogy te sem,mert zúzol vissza a cuccaidért aztán meg le a kocsihoz mert indulunk.
-Értettem anyuci.-nevettem majd követtem az utasításokat és visszamentem a szobámba.

Kb. 30 perces kocsikázás után megérkeztünk a helyszínre és ismét elkezdett rám törni a gyomorgörcs.Még soha nem izgultam ennyire.Ez is csak egy olyan koncert mint az eddigi ezer.Miért kéne pont most izgulnom miatta?Sajnos még a sminkelés és a ruhaválasztás sem segített csökkenteni a stresszt.Gondoltam becsatlakozom Nathanhez és Hannahhoz akik az egyik öltöző előtt enyelegnek.
-Helló emberek.-furakodtam be közéjük,hogy még véletlenül se tudjanak közel lenni egymáshoz.
-Mishell mond meg ha zavar,hogy együtt vagyunk Hannahval,mert eléggé irritáló,hogy valamilyen módon megakadályozod,hogy a közelében legyek.-nézett rám gyilkos tekintettel Nathan.
-Nem zavar.Ha meg zavarna és megmondanám leszarnátok nagy ívből ugyanis miattam nem lesz vége a kapcsolatotoknak.-magyaráztam.-Csak kell valami ami elvonja a figyelmem és lenyugtat.
-Miért nem keresed meg Tomot?-érdeklődött Hannah.
-Mert nem jutott eszembe?-förmedtem rá.
-Akkor itt az alkalom,hogy megkeresd-lökdösött arrébb Nathan.
-Annyira jó hogy érzem mennyire szerettek.-vetettem oda nekik majd elindultam Tom irányába,aki a folyosó végén állt és gondolom arra várt mikor veszem észre.
Eszeveszett rohanásba kezdtem,hogy minél nagyobb lendülettel tudjak a nyakába ugrani.Szegény ha nem dől neki a falnak tutira felborulunk.
-Hova ez a nagy sietség?-kérdezte két csók között.
-Hát hozzád.-nevettem.
-Két perc van kezdésig úgyhogy abba hagyni a nyáladzást.-mondta Perrye.-És ez nektek is szól Hannah.
Utálom amikor koncerteken ennyire ideges és rajtunk tölti ki.De hát ő Perry neki mindent szabad.Egyszer még tuti megbosszulom rajta.

Kezünkbe nyomták a mikrofonokat és kő papír ollóval eldöntöttük ki kezdjen.Szerencsémre rám esett az a megtiszteltetés hogy kezdjek szóval már nem kellett sokat paráznom.
-Hölgyeim és uraim köszöntsék hatalmas nagy szeretettel Mishell Grayt egyenesen az Egyesült Királyságból.-konferált fel a színpadon álló,alacsony kis kopasz ürge.
Még egyszer megöleltem Hannaht ami nagy segítséget adott és kilépdeltem a színpadra.Az izgalom ismét elmúlt és hagyta,hogy tegyem a dolgom.
-Nos emberek készen álltok egy óriási bulira?Had halljam.-a mikrofont a közönség felé tartottam,mire megkaptam a kívánt sikításokat.-Akkor kezdjük.

-Ez egyszerűen fantasztikus volt Mishell köszönjük szépen.-mondta ismét a csávó aki felkonferált,miután lejöttem a színpadról.-Miután Mishell beindította itt nekünk a bulit következzen még egy Angol szépség aki nem más mint Hannah GreenWood.
Hannahval megöleltük egymást és már szaladt is a színpadra.
-Gondolom még van bennetek annyi erő,hogy tomboljatok igazam van?Ha igen akkor hajrá.

Ismét elkapott a hangja varázsa ahogy a színfalak mögül figyeltem.Természetesen Nathan olvadozott tőle és folyton azt leste mikor ér hozzá az egyik táncos srác.
-Megölöm,ha megint hozzá mer érni a barátnőmhöz.-mondogatta.
-Nathan.Szerintem ő ugyan így van a csajjal akivel az I Found You-ban smárolsz szóval..-mondtam neki a vállam felett.
-Inkább iszok valamit.-sarkon fordult és eltrappolt a legközelebbi üdítőautómatához.
-Hannah ez nem volt fogható semmihez annyira jó voltál.-mondta ismét a konferáló csávó akinek ha nem tudom meg a nevét felrobbanok.-Most pedig az utolsó fellépőnk ma Anglia legkedveltebb fiúbandája akik nem a One Direction hanem a The Wanted.
-Sok sikert-mondta Hannah Nathannek egy pár másodperces csók után.
Hát igen.A szerelem.
-Khm.-krákogott egyet mellettem Tom.
-Jól van.-forgattam a szemeim majd megcsókoltam.
-Na így már mindjárt jobb.-vigyorgott majd követte a többieket a színpadra.

A  srácok hangja felkeltette bennük az állatot és alig bírtuk az indulásig.Úgy pattantunk be Hannahval a kocsiba mint akiket puskából lőttek ki.Megvártuk míg mind az öt uraság beszáll és intettünk a sofőrnek,hogy indulhat.

Volt,nincs.

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS új rész emberek.:) köszönöm,hogy olvassátok ezt a kis nyomi blogot.!Tudom nem egy hatalmas nagy szám de valahogy nem bírtam ki,hogy ne hozzam létre.Legyetek szívesek lent kifejteni mit gondoltok a fejezetről vagy a blogról.:))

13.fejezet
Gondterhelt érzés nélkül sikerült ébrednem ezen a gyönyörű pénteki napon.Legalább is azt hittem.Hirtelen bevillant,hogy nekem még van egy lezáratlan kapcsolatom és ráadásul még bele is kezdtem egy másikba.Teljesen megvesztem.Lehet,hogy a hírnév teszi vagy fogalmam sincsen de kezdem úgy érezni,hogy a szívem nem nagyon tudja fékezni magát.Rettegtem attól,hogy összefutok Maxel és el kell beszélgetnem vele.

Némi erőfeszítés árán,de sikerült kikelnem az ágyból(vagy legalább felülni benne). Kezembe vettem drága telefonom ami nélkül nem tudnék élni és átadtam magam kicsit az internet csodáinak. Leellenőriztem mi a helyzet a Twitter profilommal majd posztoltam is  egy képet.

@MishellGray: Szép reggelt emberek. Ki mit csinál ma?:DD

Kaptam is egyből ezer választ,melyek 80%-a könyörgés volt,hogy kövessem vissza az embereket.Úgy viselkedik néhány ember mintha az élete múlna a követésemen.

Kimásztam most már ténylegesen az ágyból és elindultam a fürdő felé.Szokásos hajmosás és egyéb dolgok után kihalásztam a bőröndömből valami viselhetőt és lementem reggelizni.

Van egy olyan sejtésem,hogy az ördög meghallott a gondolataimat ugyanis a konyhában Max már nagyban tömte magába a reggelijét.Nem hiszem el,hogy már ez a hely is tele lett szeméttel.Eddig mindig nyugodtan meg tudtam reggelizni Paul és a többi szakács társaságéban.

-Reggelt.-vetette oda nekem a válla felett.

-Szia.-válaszoltam egyhangúan.

-Merre voltál az este?

-Sétáltam.És te merre voltál?Vagy inkább kiben voltál?

-Mi?-értetlenkedett.

Komolyan ekkora madárnak néz?! Lehet,hogy szőke a hajam,de az nem azt jelenti,hogy hülye vagyok.

-Ugyan már.Ekkora hülye én sem vagyok.Tudom,hogy este megcsaltál Max.

-Fogalmam sincs miről beszélsz.-hadarta.

-Max,kérlek.

-Jó igaz...megcsaltalak,na és?

-Ja,hogy neked ez csak egy na és.-észrevettem,hogy már majdnem kiabálok ezért lejjebb halkítottam magam.-Ha neked ennyi,akkor nekem is.Képzeld én is megcsaltalak.

-Gratulálok.-tapsolt lenéző tekintettel.-De ha már itt tartunk akkor legalább azt áruld el ki volt az?

-Ha te elmondod akkor én is.

-Olyan vagy mint egy óvódás.De ha ettől jobb..Képzeld Zayn barátnőjével csaltalak meg.

-Ez tényleg igazán tiszteletre méltó.Ráadásul egy olyan lánnyal akinek van barátja.

Alig hittem a fülemnek.Nemhogy megcsal,még egy olyan lánnyal lép félre akinek kapcsolata van.Mondjuk ez a lányra is nagyon jó fényt vet ki mit ne mondjak.

-Ahelyett,hogy engem bírálsz inkább áruld el te kivel kúrtál félre.-faggatott Max.

-Tommal.-mondtam unottan,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Ebben a pillanatban az említett személy,kómás fejjel,pizsamában bandukolt be a konyhába.

-Jó reggelt emberek.-vigyorgott mindenkire,és derékig elmerült a hűtőben.

-Legalább jó volt?-lépett mellé Max.

-Agresszív vagy haver.-jelentette ki Tom.

-Csak a hülyék agresszívak!Elhiszed vagy kiverjem a fogad?-konkrétan bele baszta a tányért a mosogatóba és kirohant a konyhából.

Legszívesebben utána kiabáltam volna,hogy na ki is az óvódás,de inkább hanyagoltam.Nem akartam balhét.Szegény Tom csak állt,kezében egy darab sajttal,nagy szemeket meresztve rám.

-Megtudta?-ült le mellém.

-Meg.

-Ahhoz képest egész jól fogadta.-nevetett.-Már ezer szakításának a fültanúja voltam,de ezek közül ez volt a leghalkabb.

Mosolyogva beleharaptam Tom szendvicsébe majd fogtam magam és felkullogtam a lakosztályunkba. Hirtelen megkívántam a meggyes rágót és meggyes rágója csak édes,kedves Hannah barátnőmnek van.Eltereltem magam a szobája felé,de mikor benyitottam hatalmas sokkot kaptam.

-Bazdmeg Mishell!-kiáltotta Nathan mikor "szétpattantak" Hannahval.

Már az első találkozásnál láttam rajtuk,hogy megvan az a bizonyos szikra.De azt nem gondoltam volna,hogy ennyire hamar kialakul köztük valami.

-Nahát Nathan azért ennyire fiatalon..-szólalt meg mögöttem Tom.

-Te is voltál fiatal.-nevettem.

-Szóval azt mondod öreg vagyok?

-Aki nálam idősebb az öreg.Fogadd el.-erre válaszként csak egy flegma arckifejezés volt a válasz plusz egy puszi és el is tűnt.

-Mishell neked nem Max a..-kezdett bele Hannah.

-Hosszú történet.-szakítottam félbe.-De most térjünk rátok.Mindent tudni akarok.

Beültem közéjük a hatalmas franci ágyra és elkezdtem faggatózni...

Bonyolult élet.

Hölgyeim és uraim.Amint látjátok megint itt egy új fejezet.Minden fejezet elején köszönetet mondok legjobb barátnőmnek Barbinak.Azért teszem ezt mert nagyon fontos számomra és el nem tudom képzelni az életet nélküle.Ha ő nincs akkor bele se kezdenék az írásba.Köszönöm,hogy vagy nekem.:)
ui:Szani remélem tetszeni fog és ez most nem lett olyan szomorú.;)De viszont annál rövidebb.:c


12.fejezet
Tudtam,hogy mindenkinek igaza lesz.Nem kellett volna a szívemre hallgatnom.Csak ültem a móló szélén és bőgtem mint egy 7 éves kisgyerek.Legszívesebben beleugrottam volna a vízbe és hagytam volna sodorni magam.
-Hát itt vagy?-szólalt meg mögöttem Tom lágy hangja.-Bejártam érted az egész várost.
- Miért ha nem találsz meg hívod a rendőröket?
-Előfordulhat.Vagy addig megyek ameddig meg nem talállak.
-Jó tudni,hogy van egy ilyen jó nyomozó barátom.De miért jöttél ide?Azért,hogy végignézd ahogy kisírom a szemeim?!
-Hát igazából azért jöttem,hogy megvigasztaljalak.-mondta kiskutya szemeket meresztve.-Természetesen csak ha nincsen ellenedre.
-Egy nagy ölelés most igazán rám férne.-mosolyogtam szipogva.
Tom kitárta a kezeit és úgy megszorongatott,hogy az összes könnyem egyszerre kifolyt.Félre ismertem Tomot.Nem is az az idegesítő,nyomulós srác akinek elsőnek láttam.Annyira jó volt ahogy magához ölelt,hogy legszívesebben megint belekezdtem volna a sírásba.
-Igazad volt.-szipogtam.-Egy barom voltam,hogy nem hittem neked.
-Nem vagy barom csak szeretsz a magad feje után menni.
Teljesen kiismert ebben a pár napban.Olyan mintha ezer éve legjobb barátok lennénk.Vagy többek mint barátok.Az érzéseim össze vissza kavarognak.Nem lehetek egyből szerelmes Tomba,most tudtam meg,hogy a pasim megcsal és egyből bele szeretek egy másik pasiba.Hihetetlen vagy Mishell. És mi van ha most elszalasztom a lehetőséget,hogy tényleg boldog legyek?
-Kérhetek egy szívességet?-törtem meg a csendet kettőnk között.
-Bármit amit szeretnél.
-Csókolj meg.
-Mi?-nézett rám nagy szemekkel.
-Nem fogom csak úgy tűrni,hogy Max megcsal.-magamhoz húztam és megcsókoltam.
Utálom,hogy ennyire gyerekes vagyok,de ha nem lennék az nem tudnám milyen Tommal csókolózni.Szegény köpni nyelni nem tudott.Annyira meglepődött,hogy azt se tudta hol van.
-Sajnálom.-mondtam lesütött szemekkel.
-Ezt nem kell sajnálnod.-nevetett.-Még soha életemben nem csókolt meg senki ilyen jól mint te.
-Én meg még soha nem találkoztam olyan ráccal mint te.És köszönöm,hogy meg vigasztaltál.
-Téged bárhol,bármikor.De lenne nekem is egy kérdésem.
-Had halljuk.
-Mit érzel irántam?-kérdezte komoly arccal.
Bármilyen kérdésre számítottam csak erre nem.Mondjuk kérdezhette volna,hogy mikor csókolóztam először,vagy hogy mi a kedvenc piám vagy mit tudom én,de komolyan ezt kellett kérdeznie?!
-ŐŐŐ!Tudod Tom én baromira szeretlek.És tényleg örülök,hogy megismertelek,és sajnálom,hogy olyan flegma voltam veled.De amint látod most egy kis időre lenne szükségem.
Miket beszélek?!Max megcsalt,utál engem.És én is teljes szívemből gyűlölöm.Tom viszont egy olyan ember akivel ezer százalékig boldog lennék.Nem fogok még egy hibát elkövetni.
-Bocsáss meg rosszul mondtam.-vettem egy nagy levegőt és kimondtam amit gondolok.-Szeretlek és boldog akarok lenni.
-Tudsz róla,hogy milyen bolond lány vagy?-nevetett és felvett a kezébe.
-Sokan mondták már.-viszont nevettem majd megcsókoltam.

Hazafelé a kocsiban azon gondolkodtam vajon mi lesz ezek után. Maxel tisztáznom kell a helyzetet és biztos vagyok benne,nem fog neki tetszeni az új kapcsolatom.De őszintén szólva magasról teszek rá.Boldog vagyok és ez a lényeg.Nincs szükségem egy olyan emberre aki két nap után ott hagyja a barátnőjét egy másikért.

Tom a szobám ajtajáig kísért majd egy jó 10 perces smárolás után végre megengedte,hogy belépjek a szobámba.Hihetetlen,hogy egy embernek ennyire zűrös az élete.Letusoltam,felvettem a pizsim és leültem(két hete először)a gépem elé.Mi más lenne jobb hajnali egykor a felejtésre,mint a képkészítés.Hatmillió ugyanolyan kép közül kiválasztottam a legjobbat és posztoltam Twitterre.

@MishellGray:Történelmi pillanat amikor Mishell végre gépközelbe jut.:)x

Megvártam ameddig legalább egy ember RT-eli majd kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet.Annyi gondolat járkált a fejemben,hogy képtelen voltam elaludni.Számolgattam a bárányokat,énekelgettem magamnak altató dalokat és hál' istennek két óra felé sikerült elaludnom.

Pár órás soha a büdös életbe.

Nos drága olvasók meghoztam az új részt!Remélem tetszeni fog,mert nekem nem nagyon nyerte el a tetszésem.Igazából a történet mostantól fog beindulni megígérem nektek:)Ja és persze hatalmas köszönet Barbinak akit a világon a legjobban imádok és minden percben rettegek,hogy minden úgy alakuljon ahogy mi azt elterveztük.Köszönöm,hogy vagy nekem és nagyon szeretlek <3 Természetesen tartozom egy köszönettel Szandrának a sok nyaggatásért is.:)


11.fejezet
..Mögöttem öt fiú hangja csendült fel,minek köszönhetően a hideg futott végig a hátamon.
-Mishell micsoda véletlen egybeesés.-vigyorgott ördögien Harry.-Csak nem autót vásárolunk?
-Nem b*zdmeg bugyit venni jöttem egy autóboltba.-válaszoltam flegmán.-De ha nem haragszol én megveszem az új kocsim és elmegyek mielőtt megfulladnék a rengeteg parfümtől ami árad belőletek.
Odanyújtottam a bankkártyámat a pult mögött álló hölgynek,aki készségesen húzta le a leolvasón és pár perc elteltével már végre kint voltam az üzlet előtt és vártam,hogy a dolgozók kihozzák a kocsimat.Gondolhattam volna,hogy nem úszom meg Harry társaságát.
-Mond csak te menekülsz előlem?-nézett rám.
-Amilyen messzire csak lehet.
-És miért is?
-Azért mert egy buzi vagy és ki nem állhatlak.-siettem oda az éppen megérkező autómhoz.
-Te meg egy ribanc.-kiabálta utánam.
-Faszfej!-mutattam hátra magasba emelt középső ujjamat.
Idegesen beszálltam a kocsiba és elhajtottam.

Leparkoltam a hotel parkolójában és elindultam a szobámba.Tom meg akadályozta a továbbhaladásom ugyanis utánam kiabált a folyosó másik végéből.
-Mishell!!!!-loholt utánam.
-Szia.-mosolyogtam.-Mi ez a nagy sietség?
-Beszélnünk kell most!-mondta halál komoly arcot vágva.Ez meglehetősen különös volt pont egy olyan poénzsáktól mint Tom.
-Muszáj?Hulla fáradt vagyok.
-Igen muszáj,gyere.-megfogta a kezem és maga után rángatott.
-Jól van jövök ne rángass már!
Behúzott a konyhába ahol a közös kis "búvóhelyünk" található.Talán Tom mégis csak jobb fej mint gondoltam.Fogalmam sem volt róla mi lehet olyan fontos,hogy ennyire el kellett bújni.
-Figyelj Maxről lenne szó.-kezdett bele mondókájába.-Nem az akinek látszik.
-Miért talán vámpír?-poénkodtam.
-Mishell próbálj kicsit komolyabb lenni.
-Jó bocsi.Na mond mi olyan nagyon fontos dolog?!-sietettem.
-Szóval Max megcsal téged.-mondta lehajtott fejjel.
-Mi bajod van?
-A One Direction-os srácok is ugye  itt vannak a nyomunkban.És a mai nap folyamán ott voltak a fesztiválon is.Ahogy Zayn barátnője is.És megláttam Maxet Zayn barátnőjével smárolni.
-Tom figyelj ha ez megint egy "szia cica" féle próbálkozás akkor nem fog összejönni.-jelentettem ki.-De várj te honnan tudod hogy én és Max??
-Mi a fiúkkal mindent megbeszélünk és ez is a minden közé tartozik.De vissza a tárgyra.Komolyan mondom,hogy a saját szememmel láttam őket.
-Tudod mit?! Te egy nőcsábász idióta vagy.Semmi más célod nincsen csak az,hogy felszedj és bocs de erre én nem vagyok vevő.-kiabáltam majd kirohantam a konyhából be a liftbe.
Hihetetlennek találom ezt az egész dumát.Mi az,hogy Max megcsal?!Baromság.Vagy talán még is igaz?Annyira összezavarnak a dolgok mostanában,hogy képtelen vagyok bármit is normális szögből látni.Berohantam a szobámba,ledobáltam a földre az összes cuccom és bedőltem az ágyba.A plafont nézegetve gondolkoztam ezen az egész dolgon.Mi van ha Tomnak igaza lesz és Max tényleg megcsal.Nem ez lehetetlen,ki van zárva.Ennek a kis merengésnek köszönhetően totál álmos lettem és néhány perc alatt elaludtam.

                                                                            ***

A korán kelés ára,hogy egész nap olyan vagy mint a kétszer használt papírzsepi.A mai napunk szinte csak próbálásból és szervezésből állt.Este lesz a záró koncertünk itt Rómában és ennek eléggé ütősnek kell lennie.A srácok annyira élvezték a nagy teret,hogy folyton azt kiabálták "vízhang" és figyeltek hányszor hallják újra.Csak én voltam egyedül szar hangulatban.Ezt valószínűleg Hannah felfedezte mert egyből elkezdett faggatni.
-Na jól van Mishell látom,hogy valami baj van és ne mond,hogy nincsen semmi mert van.-lépett oda hozzám.
-Jól látod tényleg gáz van.
-Ne mond hogy semmi amikor...mi?Várj te beteg vagy?Elsőre be vallottad,hogy gáz van?-nézett rám nagy szemekkel.
-Igen elsőre elmondtam,hogy gáz van.Méghozzá nagy gáz.
-Akkor most azonnal elmeséled nekem.
-Tegnap ahogy jöttem haza a kocsivásárlásból Tom beszélni akart velem.Először azt hittem,hogy csak megint fel akar szedni,de most érdekesebb tények fogadtak.Azt állította,hogy Max megcsal engem és,hogy Zayn barátnőjével.
-Ugye nem hittél neki?
-Hát fogalmam sincsen mit higgyek.Mi van ha mégis igaz?
-Ez nem lehet sehogy sem igaz Mishell.Ha Max nem szeretne már a szemedbe mondta volna.És gyorsan felejtsd el ezt mert este nem szabad,hogy ez a gondolat összezavarjon.
-Rendben.Gond elfelejtve.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Megtanultam már mosolyogni,de a gondolat mindig a fejemben maradt.Nem tudtam mit kezdeni már magammal.Csak ültem a kanapén és vártam,hogy mindenki befejezze a próbát. Hannah volt a színpadon a srácok meg beugrottak egy helyi kajáldába ebédelni,kivéve Maxet. Ő leült mellém és elkezdett romantikázni.Ölelgetett,csókolgatott össze vissza.
-Hiányoztál.-suttogta.
-Pedig végig együtt voltunk.
-De még is annyira rossz ez a titkolózás.Miért nem jelentjük ki mi van köztünk?
-Mert a média halálra bombázna minket és azt nagyon nem szeretném.Minden kapcsolatom ez miatt ment tönkre.Na meg persze a megcsalások miatt.-hoztam fel óvatosan a témát.-Ugye te sosem fogsz megcsalni?
-Soha a büdös életben.-megsimogatta az arcomat és megcsókolt.

Rose ismét gyönyörű lányt varázsolt belőlem és Hannahból. Fantasztikusan jó szakember.Sokat köszönhetek Hannahnak a mai koncert miatt.Végig ő volt az aki bennem tartotta a lelket.Borzalmasan boldog vagyok,hogy egy ilyen lányt mondhatok a legjobb barátomnak.Eddig nem voltam az a lány aki bárkivel elsőre legjobb barátságot köt. Hannahval viszont az a helyzet,hogy maximálisan megbízhatok benne.

Jó volt látni ahogy a közönség velem együtt tombolt.Ahhoz képest,hogy tegnap mennyire szar napom volt és még ma délelőtt is,mostanra teljesen tovaszállt.Nagy mosollyal az arcomon jöttem le a színpadról és indultam a backstageba. Beszaladtam az öltözőmbe a telefonomért de mikor benyitottam Maxet találtam félmeztelenül egy lánnyal enyelegni az ÉN öltözőmbe.Nem láttam pontosan a lány arcát de volt sejtésem ki lehet az.
-Soha a büdös életben mi?-vágtam oda Maxnek majd felkaptam a táskám és elrohantam a koncertről.
-Mishell hova mész?-kiabált utánam Nathan.
Nem válaszoltam rá csak egyszerűen leléptem.Olyan messzire akartam menni ahol senki nem talál rám.Találtam egy kikötőt és leültem a móló szélére.Kivettem a táskámból egy szál cigit,meggyújtottam és bőgve üldögéltem egyedül.Tomnak igaza volt: Max megcsalt engem...

Bővülünk.

Hoztam is az új részt emberek:)Sajnálom de nem lett egy hatalmas nagy szám mivel az ember lázasan és hat kiló takonnyal az orrában nem tud többet kihozni magából.Igérem,hogy a következő rész ezerszer jobb lesz és igazából csak mostantól kezdenek izgalmasak lenni a történések.Remélem azért tetszeni fog.:)

10.fejezet
Ritka esetek közé tartozik amikor teljesen kipihentem ébredek reggel.Arra is rájöttem,hogy fogalmam sincsen boldog vagyok e vagy nem.Természetesen az vagyok mert mondhatjuk jó életem van,van barátom,egy gyönyörű szép barátnőm akit nagyon imádok.De valahogy valami még mindig hiányzik az életemből.Lehet,hogy ezt a lyukat a szívemen a szüleim elvesztése okozta,vagy esetleg az,hogy nem volt időm gyereknek lenni.Nekem nem adatott meg az,hogy a nyolcadikos ballagásomon legyen bankett vagy valami egyéb buli.Már egészen kicsi koromtól kezdve a média iparában dolgozom.Mi lesz ha nem is lesznek gyerekeim amiatt mert ennyit dolgozom?Na jó ez hülyeség mert nem terveztem még tolókocsiban is a színpadon énekelni.

Erőt vettem magamon és elindultam valami emberi külsőt varázsolni magamnak.Fogmosás közben eszembe jutott Harry szemét intézkedése.Eddig még nem is gondoltam rá.Talán fel kéne jelentem zaklatás miatt.Nem ez túl felfújt dolog lenne.Okos vagyok úgyhogy biztos kitalálok valamit.

Felöltöztem,hajat szárítottam és laptopom társaságában lementem a hotel konyhájára valami reggeliért.Nagyon aranyos szakácsok vannak és mindig megengedik,hogy lent fogyasszam el a reggelim és így egy kicsit kikapcsoljak.
-Jó reggelt emberek.-köszöntöttem mindenkit hatalmas mosollyal.
-Önnek is Miss.Gray.-mosolygott rám viszont Paul a konyhavezető.-Mit óhajt ma reggelire?
-Hát nagyon jól esne egy kis sült szalonna tojással és salátával.Meg mondjuk egy fekete teát elfogadok.
-Már készítem is.-sietett vissza a konyhapult mögé.
Leültem Paul pultja végéhez és belemerültem az internet csodáiba.Elsőként Twitterre néztem fel ahol örömmel láttam,hogy átléptem az 50 millió követőt.Jó érzés,hogy ennyien rajonganak értem,de ezek az emberek is csak azért követnek mert híres vagyok,nem pedig azért mert személyesen is ismernek.Válaszolgattam pár embernek,és néhányat vissza is követtem majd miután ez már untatott figyelmesen követtem Paul kézmozdulatait ahogy a reggelimet készíti.Ma teljesen fel voltam töltődve lelkileg is meg mindenhogyan.
-Helló emberek.-szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.-Mishell?
Hátrafordultam és megláttam Tomot aki szintén laptopjával a kezében,még mindig pizsamában állított be a konyhába.
-Tom?-néztem rá kérdően.-Azt hittem csak én szoktam itt reggelizni.
-Eddig én is azt hittem.-nevetett.-Paul!!! Öreg haver.-ölelte meg az éppen mosogató Pault.
-Parker!-vigyorgott rá Paul.
-Ti ismeritek egymást?-érdeklődtem.
-Már nagyon rég óta.Paul készíti a legfinomabb sült szalonnát,tojással és salátával.-magyarázta Tom.
-Tudom mivel én is mindig azt reggelizem.-mondtam.
-Annyira összeilletek.-mondta halál komolyan Paul.-Bocs a bunkó kérdésért de véletlenül nem vagytok együtt?!
Tommal egymásra néztünk és mindkettőnkből kitört a röhögés.Még,hogy Tom meg én?!Persze.Ha ő lenne az utolsó ember a földön akkor se kellene.Jó meg kell hagyni,hogy nem rossz pasi mert eléggé szívdöglesztő teste van,de a belsője nem igazán fog meg.Meg nekem egyénként is ott van Max.
-Ugyan már.-szólalt meg Tom mikor már elég levegőhöz jutott.-Én és Mishell egyáltalán nem illünk össze.Mondjuk nem mondanék nemet,ha megkérne,hogy alkossunk egy párt.
-Nyugi Tom nem lesz ilyen alkalom.-nyújtottam ki a nyelvem.

Az eseménydús reggeli befejeztével felbattyogtam a szobámba.Szerencsére már mindenki felkelt ezért nem kellett néma módban mozognom. Perrye tegnap elmondta nekünk,hogy ma tovább megyünk Rómába ami az olaszországi turnénak a második állomása.Tisztában voltam vele,hogy az 1D-s srácok is még mindig olaszban vannak.Reménykedtem benne,hogy nem ott lesznek ahol mi.Gyorsan összeszedtem a cuccaim és levittem a kisbuszhoz.
-Szép napot hölgyeim és uraim.-köszöntött minket Perrye és Rose.-Remélem tudjátok merre megyünk és,hogy lesz egy kisebb rendezvény amin produkálnotok kell valamit.
-Csodálatos.-dünnyögött Jay.
-Talán ha ez jó kedvre derít titeket,csatlakozik hozzánk még egy sminkes és styleist.-mondta Rose.
-Még,hogy jó kedvre?A legjobbra.-nevetett Jay.-Végre értelmet nyer a szexi göndör hajam,és az ellenállhatatlan kék szemem.
-Jay.Még nem is mondtam,hogy lány e vagy férfi.-tette a vállára kezét Rose.-De nyugalom lány úgyhogy bevetheted a bájaidat.
-Mindenki kész?-érdeklődött Nathan.
-Igen is kapitány.-nevettem.
-Akkor hölgyeké az elsőbbség.-terelt előre minket.

Néhány órás út után végre megérkeztünk.A rendezvény helyszínén már vártak minket a rendezők és természetesen a rejtélyes új sminkes. Rose sikítva rohant a színpad mellett álldogáló lányhoz.Biztos régóta ismerik egymás és régen nem találkoztak.
-Srácok,Hannah,Mishell és Perrye bemutatom nektek a legeslegjobb barátnőmet Clare Evans-t-mutatott végig a szőke hajú,apró lányra.Még nálam is alacsonyabb volt pedig én nem vagyok egy létra magasságú ember.
-Sziasztok.-intett szolidan.-Remélem tetszeni fognak nektek a ruha összeállításaim és a sminkjeim.
-Abban biztos lehetsz.-nézett rá kacéran Jay.
-Örülök a találkozásnak de nekem most meg kell keresnem valakit aki hirtelen felszívódott.-mondtam majd elsiettem.

Megkerestem Hannah-t mivel miatta léptem meg a többiektől.Kerestem mindenhol és mindenfelé,de sehol sem találtam.Már majdnem feladtam amikor megláttam,hogy az egyik kis bazáros sátor mögött Nathannel ölelgetik egymást.
-Áhhá!-ugrottam hirtelen eléjük.-Tudtam én,hogy van itt valami.
-Bocsi de te kivagy?-kérdezte a Nathannek kinéző srác.
Ahogy közelebbről megnéztem nem Hannah és Nathan voltak hanem valaki teljesen más gerle pár.
-Sajnálom összetévesztettelek titeket valakivel.Bocsi további jó turbékolást.-vigyorogtam mint egy idióta majd elrohantam.
Hát igen.Egy világsztár is beéghet de keményen.Mikor már végre visszatértem zavarodottságomból szerencsére ráleltem az igazi Hannara és Nathanre.
  -Végre megvagytok.-mondtam levegő után kapkodva.-Össze vissza rohangáltam,hogy megtaláljalak titeket.
-Miért valami baj van?-nézett rám aggodalmasan Hannah.
-Nem csak gondoltam jó lenne beszélni erről arról.
-Én itt fölösleges vagyok szóval megyek is inkább beénekelek a srácokkal.-mondta Nath majd el is ment.
-Hölgyek kérlek titeket,hogy vegyétek fel a mosolyt arra az édes kis pofitokra ugyanis idő van.-jelent meg hirtelen Perrye.
-Ennyit a beszélgetésről.-morogtam.
Nem hiszem el,hogy két percet nem tudok együtt tölteni újdonsült legjobb barátnőmmel.Kiakasztó.Gyönyörű helyen volt a jótékonysági rendezvény.Tipikus római kert és épületek.Minden tele volt fotósokkal és újság írókkal.Száz fotós szembe jött és közölük 99 képet készített rólunk.

Mi természetesen mosolyt erőltettünk magunkra és kedvesen igent mondtunk a képekre.Holnap az összes újság tele lesz a képeinkkel.Számomra még mindig furcsa amikor meglátom magam a címlapon.Ennyi év alatt sem tudtam hozzászokni a hírnévhez.
A színpadról nézve eléggé sokan gyűltek össze.Körülbelül lehettek vagy ötszáz hatszázan.Most nem énekeltünk külön,hanem elénekeltük a közös számunkat amit nekünk írtak és siettünk az autógramm osztásra.Végignéztem a kígyózó sorokon és felkészültem lelkileg a teljes kézleépülésre.
Órákon át tartó alá írogatás és képkészítés után hulla fáradtan támolyogtam el a kocsiig.
-És most Mishell  fog vezetni.-jelentette ki Max.
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel.-Én?Szerintem már akkor összetöröm ha beleteszem a kulcsot.
-Azt mondtad van jogsid.-szált be a beszélgetésbe Hannah.
-Van de ezer éve nem vezettem.
-Akkor itt az ideje,hogy ne legyen belőle tízezer év.-nevetett Jay.
-Nyugi drágám menni fog.-súgta a fülembe Max.
-Hát nem tudjátok mit vállaltatok.-nyújtottam kezem a kulcsokért.
Remegve beültem a kormány mögé és nagy levegő vétel után elindultam.Nem néztem volna ki magamból,hogy ennyire jól megy a vezetés ennyi idő után.Elhatároztam,hogy egy kis kitérővel megyünk haza.Rómában rengeteg jó kocsi van és én venni fogok egyet magamnak.Ide felé láttam is egy alkalmas autó üzletet és az felé vettem az irányt.

Jobbnál jobb kocsik voltak amik teljesen rabul ejtettek.Mindig is a kocsik szerelmese voltam de most,mintha a mennyországban lennék.Ki is néztem magamnak egy gyönyörű BMW X5-öst és egyből tudtam,hogy ez kell nekem.Odaléptem a bolt közepén elhelyezkedő pulthoz de egy igen kellemetlen meglepetés ért...

Unalmas másnaposság.

Hoztam ismét egy új részt.Igaz nem lett valami nagy szám de sajnos ma csak ennyire telt tőlem.Most egy ideig nem lesz új rész de remélem,hogy ez tetszik majd nektek.:)



9.fejezet
És én még azt hittem,hogy a másnaposság az oka annak,hogy rossz kedvem van.A meglepő üzenet drága édes,kedves Harry barátomtól származott.Az üzenetben pedig ez állt: "Remélem láttad a reggeli híreket;)Tudósítottam a médiát,mennyire jól buliztál az este!" Valahogy éreztem,hogy Harry keze benne van a dologban.Hiszen ki más lehetne aki beadja a médiának,hogy hulla részeg voltam az este.Reménykedem benne,hogy Max nem tud semmit erről mert akkor Harry nem sokáig fog még élni.

Hannah visszament a szobájába én meg,hogy megnyugodjak elmentem letusolni.Kihalásztam a bőröndöm mélyéről valami ruha féleséget majd felkerestem Roset,hogy sminkeljen ki.Mát biztos felkelt hiszen 11 óra.
Halkan bekopogtam,majd szépen lassan benyitottam.Igazam volt Rose már régen a sminkjeit pakolgatta.
-Kellemes másnapos reggelt.-vigyorogtam.
-Inkább kellemetlen.Miben segíthetek?
-Hát csak azt szerettem volna kérni,hogy lenne e kedved kisminkelni?
-Persze,hogy van.Ülj le.-utasított.
-Hannah mondta,hogy este kicsit rendreutasítottad Niall-t.-nevettem.
-Hát igen.Az egyik körmöm le is tört.-mutogatta a ragtapasszal körbetekert ujját.-Valószínűleg ott lesz a kötőszövetei között.
-Látom te is nagyon szereted az 1D-s srácokat.
-Imádom őket.-mondta flegmán.-Egyébként mesélj kicsit.Nem is ismerlek.
-Mire vagy kíváncsi?A rosszra vagy a jóra?
-Kezd a rosszal.
-Hát amikor 16 voltam a szüleim meghaltak egy autóbalesetben.A koncertemről tartottak haza amikor egy részeg autós beléjük hajtott. Perrye a nagynéném és ő nevelt tovább és segített a karrierem gyarapításában.Gyakran gondolok a szüleimre és még néha most is hallom apukám hangját ahogy sok szerencsét kíván az első koncertemen.Akkor láttam őket utoljára a színfalak mögött.Minden koncertemen arra gondolok,hogy ott állnak a színfalak mögött és szurkolnak nekem. Perrye volt az aki átsegített a nehéz időszakokon és nagy hálás vagyok neki.Soha nem fogja tudni pótolni anyukámat de valahogy mégis olyan mintha a második anyukám lenne.Sokat köszönhetek neki és ha ő nincs nincsenek se rajongóim se hírnevem és most nem lennék itt és nem mesélném el neked az életem.
-Kész is vagy.Hát nem irigyellek nehogy félreértsd de kény lehetett így felnőni.
-Igen az volt.De most megyek is.Beszélnem kell Perryevel hogy mi a mai program.
Megköszöntem Rosenak hogy kisminkelt majd kitipegtem az ajtón.

Gondoltam már tűrhetően nézek ki úgyhogy bementem Maxhez,hogy megbeszéljük a dolgokat.Tisztázni kéne mi a helyzet mert oké,hogy csókolóztunk és már le is feküdtünk de még mindig nem világos,hogy mi van.Az ágy üres volt és egy hang nem volt a szobában.Az jutott eszembe hátha elment fürdeni vagy esetleg wc-n van.Éppen indultam volna kifele mikor Max felkapott az ölébe és ledöntött az ágyra.
-Te hülye tudod mennyire megijesztettél?-kiabáltam.
-Ez volt a célom.-vigyorgott.
-Ahhoz képest,hogy másnapos vagy viszonylag jól viseled.
-Hát tudod gyakorlat teszi a mestert.Egyébként beszélnünk kellene.
-Én is ezért jöttem.Nem egészen világos,hogy most mi van köztünk.
-Most jelenleg levegő és a ruháid.-vigyorgott.-De igazából meg kapcsolat.
-Akkor együtt?
-Együtt.-mosolygott majd megcsókolt.
Lehámoztam magamról Maxet és elindultam eredeti úti célom felé,Perryehez.
-Mishell!-szólt utánam Max.
-Igen?
-Nincsen még egy képem sem rólad.
-Hát majd lesz.
-De én most akarok.Kérlek had csináljak egyet.
-Egy kép!És nem teszed fel sehova.-jelentettem ki.
-Értettem.
Számítottam rá,hogy felteszi Twitterre a képet de beletörődtem.Kissé a kép leírása lepett meg.

@MaxTheWanted: Miss Universe:D@MishellGray 

Nem tudom mióta vagyok szépségkirálynő de ha ő ezt így látja hát egészségére.Végre eljutottam odáig,hogy tudjak beszélni Perryevel. Már nagyban sürgött forgott a szobájában és természetesen telefonált,mint mindig.Valami rádiós műsorvezetővel beszélgetett a mai időpontról.Ezt is megtudtam,tehát akkor ma egy rádiónál lesz jelenésünk.

-Ezek a műsorvezetők.Szétbombáznak a meghívásokkal.-mondta miután végre letette a telefont.

-Miért?Ennyire sokan keresnek?

-Sokan?Nem rég keltem és 50 nem fogadott hívás volt mind milánói műsoroktól.Alig vagyunk itt két napja és máris ezren hívnak.

-Hát nem sajnállak.Akkor a mai program egy rádiós műsor?

-Igen és már is késében vagyunk.Azonnal szólj mindenkinek,hogy hozza a cuccát.A kocsinál találkozunk két perc múlva.-sietett ki a szobából.

A rádióban kérdezgettek minket természetesen még arról is,hogy hányszor megyünk egy nap pisilni.Ha még részeg lennék valószínűleg válaszoltam volna rá.De mivel nem voltam az, az ilyen kérdések elől kitértem.

-Srácok úgy hallottuk,hogy annyira lelkesek voltatok,hogy készültetek nekünk külön-külön dalokkal.-mondta Sarah a műsorvezető.

Fogalmam sem volt ezt honnan vette,lehet így akart utalni arra,hogy adjunk elő néhány dalt.

-Hát hogy ne.-nevettek a fiúk.

-Akkor kezdjetek ti aztán Hannah és utána Mishell.Rendben?-mondta Sarah. 

-Vágjunk bele.-lelkesedett Tom.

Gyors beéneklés után beálltak a mikrofonok mögé és belekezdtek a Glad You Came-be.Megpróbáltuk Hannahval megnevettetni őket de csak Nathant sikerült megzavarnunk. 

-Ez remek volt mint ahogy megszokhattuk tőletek.-dicsérte meg őket Sarah miután visszaültek a helyükre.-Hannah a mikrofon a tiéd.

-Köszönöm.A legújabb számomat hoztam nektek a How We Do-t.-mondta a mikrofon felé indulva.

Imádom amikor Hannah énekel.Olyan hangja van ami teljesen elvarázsolja az embereket.Nem csodálom,hogy milliók kedvence. Sajnos hamar vége lett a számnak pedig még hallgattam volna.

-Milliók kedvencét hallhattátok most Hannah GreenWood-ot. Köszönjük Hannah,most pedig Mishell légy olyan kedves és énekelj nekünk valamit.

-Ezer örömmel.Én az egyik kedvenc dalomat hoztam nektek a Don't You Worry Child-ot.

Imádom ezt a dalt ezért is énekeltem el.Imádom látni amikor mások táncolnak a zenémre és szívesen hallgatják.Fantasztikus érzés.

-Ügyes volt Mishell.-dicsért meg Tom.

-Köszönöm.-mosolyogtam.

-Valóban nagyon jó voltál.Nos kedves hallgatóink ezzel búcsúztunk tőletek várunk holnap is ugyan itt  mindenkit.-köszönt el Sarah.

Mindenkit totál lefárasztott,hogy másnaposan ki kellett mozdulni a hotelből.A nap további részét TV nézéssel és egyéb unaloműző tevékenységgel töltöttük.Én személy szerint képkészítéssel amit posztoltam Twitterre:

@MishellGray: Még,hogy az unalomnak is van határa?! Ez hülyeség.:D

Hard Party

8.fejezet
-Köszönjük Milánó,nagyon jó közönség voltatok.-mondtuk egyszerre a színpadon miután befejeztük a közös számot amit nekünk írtak.
Rohamléptekkel siettünk a backstage-be.Rutinosan válaszolgattunk a már jól megszokott kérdésekre mikor a műsorvezető bejelentette,hogy van egy meglepetése számunkra.
-Hölgyeim és uraim köszöntsék nagy szeretettel a One Direction-t.-mondta mire mi mindannyian tátott  szájjal néztünk.
Mint akibe villám csapott olyan fejeket vágtunk.Természetesen kedvesen két puszival üdvözöltük őket.
-Szép jó estét Milánó-vigyorogtak egyszerre.
-Remélem örültök a meglepetésnek.-nevetett a műsorvezető.
-Ha tudnád mennyire?!-erőltettem egy vigyort az arcomra.
Reménykedtem benne,hogy ezt nem Perrye intézte így.Mert ha igen akkor nem leszek túl kedves hozzá.Még ha a nagynéném akkor sem.Igen valóban Perrye a nagynéném.Ő nevelt fel miután a szüleim egy autóbalesetben meghaltak.Nem sokan tudnak róla.Még a média sem.Sőt még Hannah és Max sem.

A szokásos faggatások után végre elindulhattunk bulizni.Sajnos az 1D-s srácokat Perrye kedvességből magunkkal hívta.
-Harry lenne kedvetek velünk bulizni?-ajánlotta nekik Perrye.
-Nem Perrye nincs kedvük.-húztam a sötétített ablakos,fekete kisbusz felé.-Viszlát srácok.
-Tulajdonképpen ha Mishell ennyire nem szeretné akkor persze,hogy van kedvünk.-mosolygott ártatlanul Harry.
Életemben ha jól emlékszem kétszer találkoztam vele akkor is egy díjátadón voltunk.Harry amint egyedül látott rögtön nyomulni kezdett és hát nem túl kedvesen elküldtem melegebb éghajlatra.Azóta nem száll le rólam.

Kissé haragudtam Perryere emiatt a meginvitálás miatt.Teljesen lehangolt ezzel és magányosan üldögéltem a pultnál és iszogattam a koktélom.Egyik pohár után jött a másik és egyre tisztábban kértem az alkoholokat.Az egyik percben arra lettem figyelmes,hogy valaki felül a mellettem üresen álló székre.
-Rég találkoztunk nem gondolod?És te máris ilyen flegma módon viselkedsz velem.-mondta Harry miközben egy pohár vodkát rendelt.-Nem leszünk így jóban.
-Bocsi de nekem még most sem rémlik,hogy jóban lennénk.
-Ejnye,ejnye.Pedig hidd el,hogy én szívesen ápolnám veled a kapcsolatot.-tette kezét a combomra ami megjegyzem eléggé feldühített.
-Na jó ebből elegem van.Egy:jobban jársz ha levesz rólam a kezed mert szerintem szükséged van még a farkadra.Kettő:vésd az eszedbe,hogy köztünk nincsen semmi és nem is lesz soha.-megittam az utolsó korty Jonny Walker-et és leszálltam a székemről.
Nem sikerült messzire jutnom ugyanis Harry megfogta a kezem és visszarántott.
-Tudom,hogy te is nagyon szeretnél vele eltölteni kettesben egy éjszakát.-súgta a fülembe amitől egy kisebb fokú hányinger fogott el.
-Várj rólad nem az a hír járja,hogy meleg vagy?
-Milyen nagy szája lett valakinek.Rólad meg nem az a hír járja hogy egy r*banc vagy?
Szerencsémre mielőtt válaszolnom kellett volna Max és Tom léptek oda.
-Esetleg valami probléma van Harry?-kérdezte Max halál nyugodtan.
-Nem dehogy csak beszélgettünk.-mosolygott.
-Én nem úgy láttam,szóval megkérnélek rá,hogy messziről kerüld el Mishellt.-húzott maga mellé Max.
-Nyugalom.Nem is lenne hozzá undorom.-ezen a mondaton Max annyira felhúzta magát,hogy ha Tom nincs ott Max tuti neki megy Harrynek.
-Hé haver nem ér meg ennyit.Gyere már a többiek kint vannak elmegyünk máshova bulizni.-húzta maga után Tom Maxet.

Nagy nehezen mindenki megnyugodott és végre normálisan tudtunk bulizni egy másik helyen.Bevallom hulla részegre ittam magam ami már rám is fért mivel jó régen buliztam ilyen jót.Sorra kértem az erősebbnél erősebb italokat amikor Max egyszer csak megfogta a seggem és megcsókolt.
-Jó sokat ittam már de biztos vagy benne,hogy mindenki előtt kéne csókolózni?-mondtam.
-Én is totál részeg vagyok már de annyira kanos,hogy hihetetlen.
Először azt hittem,hogy a hangos zene,és a sok pia miatt hallottam rosszul amit mondott.Konkrétan arra utalt,hogy most azonnal szexelni akar.Sokat ittam és hát jó na belementem.Visszavitettük magunkat a hotelbe és gondolom tudjátok.

                                                                                   ***

A legszarabb a másnaposságban az,hogy reggel azt sem tudod fiú vagy e vagy lány.A fény miatt ami besütött a szobába alig hagyta,hogy kinyissam a szemem.Nagy nehezen ez sikerült visszanyerni a látásom.A ruháim a földön hevertek és Max feküdt mellettem az ágyban.Rajtam egy szál ruha nem volt úgy ahogy Maxen sem.Nagyon meglepődtem és abban reménykedtem,hogy nem feküdtünk le.Nem emlékszem semmire sem az estéből.Nem akartam megvárni ameddig Max felkel ezért összeszedtem a cuccaim és beosontam a szobámba.Most kivételesen jól jött,hogy saját szobám van.Bekapcsoltam a TV-t,hogy legyen valami kis háttérzaj és elmentem fürdeni hátha visszatér valami kis emlék az estéből.Belenéztem a tükörbe és láttam,hogy a nyakam ki van szívva.Egyre jobban kezdtem arra gondolni,hogy az este lefeküdtem Maxel.

Belecsavartam magam,és a hajam egy egy töröközőbe és fogkefével a számban leültem a TV elé.A heti sztárhíreket adták amiben sokkoló hírek fogadtak.A negyven körüli csávóka aki mindig a hírekről beszél rólunk számolt be.
-A múlt éjjel bizonyos források szerint Hannah GreenWood ,Mishell Gray és a The Wanted az egyik Milánói szórakozó helyen itták részegre magukat.Botrányos képek készülte a helyszínen a fiatalokról.

-Ezen a képen Mishell Gray látható amint a földön ülve,teljesen részegen dohányzik.Nem hinnénk,hogy túl jót tesz ez egy ilyen hírnévvel rendelkező fiatal lánynak.-mondta a közvetítő.

Fogkefével a számban döbbenten ültem a TV előtt.Ezért utálok híres lenni.Minden apróságból világszenzációt kreálnak.Egyrészt én nem is dohányzom.Vagyis de néha napján.De akkor sem vagyok láncdohányos.Remélem Perrye még nem látta ezt és nem fog a reggelünk veszekedéssel indulni.Rávettem magam a felöltözésre és a hajszárításra.Semmi kedvem nem volt sminkelni ezért átakartam menni Rose-hoz ,hogy sminkeljen ki de rájöttem,hogy este ő is velünk bulizott és valószínűleg még nagyban alszik.

Már az unalom majd meg ölt mikor Hannah lépett  be a szobába.Szegénykémen látszott,hogy ő is eléggé másnapos.

-Mishell van nálad fejfájás csillapító?-kérdezte szenvedő hangon.

-Mindjárt megnézem.-mosolyogtam.

-Basszus brutális volt a buli tegnap.És ez a Harry-s ügy.

-Milyen Harry-s ügy?-néztem rá nagy szemekkel mivel nem emlékeztem semmire.

-Nem emlékszel?Harry teljesen rád mozdult és Max majdnem nekiment.

-Te jó isten.Miért van az,hogy a fontos dolgokra soha nem emlékszem?

-És Maxel pedig a pub közepén elkezdtetek smárolni.Ráadásul Niall meg megcsókolta Rose-t mire Rose akkorát betakart neki,hogy hanyatt esett és felszakadt a szája.

-Jézusom.Amióta ismerem Rose-t tudom,hogy egy igen erős egyéniség de ennyire..

-És a buli vége felé Max és te leléptetek mi pedig mindenhol kerestünk titeket,de Tom mondta,hogy a hotelbe mentetek.

Csak a fejemet fogtam ahogy ezeket a híreket meghallottam.Sosem gondoltam volna,hogy ennyire kikészítem magam egy éjszaka alatt.Beszélgetésünket a telefonom sms jelző hangja szakította félbe.

Egy igen meglepő személytől kaptam sms-t.........

Kellemes reggel.

7.fejezet
Valami istenverte hangos zenére ébredtem fel aminek köszönhetően egész nap rossz kedvem lesz.Általában ha rosszul kelek mindig szar napom van.Meg esik az ilyen.Morcos fejjel kimentem a szobából,hogy felmérjem ki volt az az ember aki ily módon merészelt felkelteni.Valahogy nem számítottam más látványra.A folyosón Tom ,Nathan ,Siva és Jay vonultak fel alsógatyában és edényekkel a kezükben amit fakanállal ütögettek.
-Ti meg mi a francot csináltok itt?-néztem rájuk dühösen.
-Be melegítünk a Milánói koncertre.-vigyorgott Siva.
-Most?Még ha nem tűnt volna fel Párizsban vagyunk.
-Az lehet de egy óra múlva indulunk.-oktatott ki Tom.-És Perrye kért meg minket,hogy ébresszünk fel.
-És más ötletetek nem is volt fogyatékosok?
-Hát ez tűnt a legegyszerűbbnek.-nevettek.
-Remek.-megfordultam és bevágtam magam mögött az ajtót.
Eddig még észre sem vettem,hogy Hannah is mellettem aludt.Fogalmam sem volt,hogy hogyan nem vettem észre.Gondoltam ha már én is ébren vagyok ő mért ne legyen.Legalább kitudom faggatni hol járt az este.Óvatosan visszamásztam az ágyba és egy nagy levegővétel után teli torokból sikítottam.Szegény Hannahnak egyből kipattantak a szemei és annyira megijedt,hogy lefordult az ágyról.
-Jóóóóóóóó reggelt.-vigyorogtam rá az ágyból.
-Hát én kevésbé nevezném jónak.-húzta fel magát a padlóról.
-Hihetetlennek tartottam hogy nem keltél fel a srácok felvonuló zenéjére.
-Ezek szerint mégsem.
-Bizony.De leginkább az érdekelne merre mászkáltál az este?!-szegeztem neki kérdésem.
-Csak beültünk Nathannel egy pub-ba iszogatni csak egy kicsit tovább húzódott mint gondoltuk volna.
-És mégis melyik pub-ba ültetek be ha megkérdezhetem?
-Valami Barrio Latino volt a neve.Ezer ember volt és ezért nem volt olyan kockázatos,hogy valami pletyka kikerül rólunk.
-Hát amint látom tényleg igazat mondasz.Úgyhogy hiszek neked.
-De szerintem hanyagoljunk engem.Mesélj inkább te.Én azt hallottam,hogy te és Max egy éjszakai kiruccanáson voltatok.
-Igen valami olyasmi.
Nem gondoltam még eddig Maxre sem az este történtekre.Furcsa érzés fogott el azt hittem azonnal összeesem.Lehet nem is kellett volna belekezdenem ebbe a kapcsolatba.Épp eleget csalódtam már nem hiányzik ez nekem.Vagy mégis?! Teljesen megbolondultam. Max a rabjává tett vagy nem is tudom hogyan mondjam de eléggé ijesztő ez.Félek,hogy Rosenak lesz igaza és tényleg pofára esem.Nem vall rám,hogy megijedek az ilyen dolgoktól.Párizs rossz hatással van rám.Mishell Gray soha nem szokott meghátrálni semmitől sem.
-Hahó!Mishell!-rázta meg a vállam Hannah.Gondolom észrevette,hogy a semmibe nézek.
-Ne haragudj csak annyi minden jár a fejemben.
-Nem haragszom,de még mindig nem mondtad el mi történt az este.
-Hát csókolóztunk.Igen smároltunk és fantasztikusan jó volt.-ábrándoztam.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!! Jézusom,ezt nem hiszem el.És,és,és akkor most együtt vagytok?
-Nem tudom.-mondtam lesütött tekintettel.
-Mi?-kérdezte döbbenten.
-Fogalmam sincs mibe mentem bele.Boldog is vagyok meg nem is.
-Te hülye vagy.Komolyan.Én azt tanácsolom,hogy élvezd ameddig csak lehet mert az élet nem tart örökké.
-Lehet igazad van.
-Nem lehet biztos.Most pedig menj fürödni mert lassan indulunk.-utasított mire én engedelmesen beszáguldottam a fürdőbe.
Mialatt hajat mostam és áztattam magam arra a döntésre jutottam,hogy talán Hannahnak lesz igaza.Az élet túl rövid ahhoz,hogy ne élvezzük ki.Biztos vagyok benne,hogy nem lesz jó vége de belevágok ebbe a kapcsolatba Maxel.Nem érdekel,se a média,se pedig a rosszakarók.Boldog akarok lenni végre.És az is leszek.Megszárítottam a hajam,kerestem valami értelmes ruhát majd készítettem még egy utolsó képet amit posztoltam is Twitterre:

@MishellGray:Viszlát Párizs.Helló Milánó.:D

Hannahval leszenvedtük a bőröndöket a hotel elé ahol már mindenki ránk várt.

-Milyen gyorsak voltatok ma lányok.-gúnyolódott Jay.

-Tudod nekem nem elég 10 perc ahhoz,hogy mind ezt elkészítsem.-hadonászott arca előtt Hannah.

Perrye és Rose is hamarosan megérkeztek és végre elindulhattunk.Az úton mindenki a telefonját vagy Jay esetében a könyvét bújta. Rose,Perrye és én egy fotózás részleteit beszéltük meg ami Milánóban lesz.

                                                                                       ***

Hihetetlen,hogy mennyi ember ismer minket itt Milánóban.Fogalmam sincsen honnan tudhatták meg,melyik hotelben szállunk majd meg,de a Hotel Berna előtt minden tele volt rajongókkal.Még szerencse,hogy a srácok testőre velünk jött.Mikor Hannah kiszállt a kocsiból szegényt majdnem széttépték a rajongók.Mindenki azt kiabálta neki,hogy kövesse vissza őket Twitteren.Én meghúztam magam a fiúk között és úgy lopakodtam be a hotelbe.

Megkaptuk a szobakulcsokat majd el foglaltuk a lakosztályokat.Most mindenki külön volt a másiktól mert a fiúknál elviselhetetlen volt a hangoskodás.Kipakoltam a sminkjeim a fürdőbe meg pár cuccot ide oda és lementem az aulába ahol Perrye "kupaktanácsot" tartott az estéről.

-Nos tehát fiúk lányok.Vázolom az esti programot. Mishell ,Rose és én elmegyünk egy gyors fotózásra,addig ti szórakoztatjátok a közönséget Albert esti műsorában.Világos?-kérdezte mire mi csak bólogattunk.-És miután mi visszaértünk lesz egy koncert az egyik csarnokban.Miután a koncertnek vége megengedem,hogy elmenjetek bulizni és holt részegre igyátok magatokat.De most mindenki irány a dolgára!!!

Az egyik híres Milánói lapnak kellett modellt állnom ami nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra.A fotós nagyon kedves volt és odaadta a képeket hogy megnézhessem.Rátetettem a telefonomra,hogy a többiek is láthassák Tom nagy örömére.Az előnye ennek a fotózásnak az,hogy az esti koncertre Rosenak engem már nem kell kisminkelnie.Elköszöntünk a fotósoktól és villámgyorsan kocsiba szálltunk,hogy visszaérjünk a koncertre.

-Hali srácok itt vagyunk.-mondtam lihegve mikor megérkeztünk a koncertre.

-Kész csoda,hogy időben meg jöttetek.-nevetett Hannah.-Most azonnal mutasd meg a képeket mert már nagyon kíváncsiak vagyunk rá.

-Rendben,rendben.-mosolyogtam.

-Csak három kép miatt mentetek el?-értetlenkedett Tom.

-Tudod egy fotózáson több száz kép készül egyszerre és nem akartam az összeset elhozni.És örülj annak,hogy legalább hoztam.

-Emberek színpadra!-utasított minket az egyik szervező.

Megkaptuk a mikrofonokat és tettük a dolgunk...

Szerelem?!

6.fejezet
Párizs most a szokottnál is gyönyörűbb.Főleg egy olyan ember társaságában mint Max.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen közelről is megismerhetem.Talán valamelyik angyal meghallotta a kívánságom és most talál rám a szerelem?!Nem hinném.Legalábbis nem szeretném beleélni magam.Mert ha beleélem magam akkor csak rosszabb lesz a csalódás.Mondjuk a csalódás mindenhogyan rossz de értitek.Az mai fotózáson Rose mondta,hogy az olyan fajta sztárokkal mint Max nagyon kell vigyázni.Tudom hallgatnom kéne rá de egyszerűen lehetetlen ellenállni ennek a hatalmas szempárnak.Na és a humorának.Lehetetlen.
-Ne értsd félre,de mindig is érdekelt,hogyan mennek olyan kecsesen a kifutón a modellek.-zökkentett ki az ábrándozásomból.
-Ilyet se sűrűn hallani egy fiú szájából.-nevettem.-De ha nagyon kíváncsi vagy rá megmutathatom.Sötét van úgyhogy senki sem ismerne fel minket.
-Megtisztelnél vele ha megtanítanál rá.-mondta hajolgatva előttem.
-Hát ahogy gondolod.-mosolyogtam majd nekiláttam a "tanításnak".-Elsőként tedd a kezed a csípődre.Aztán pedig az egyik lábad tedd a másik elé,majd a másikat az egyik elé.
Nagyon vicces volt látni ahogy össze-vissza lépked.Ha modell akar lenni jó pár évig kell még gyakorolnia.
-Nem gondoltam volna,hogy ez ennyire nehéz.-lihegett mint aki egy maratoni futásból jött.
-Azt hiszed,hogy ez nehéz???Gondolj bele milyen amikor rendszeresen kell járni futni meg folyamatos diétát kell csinálni.
-Hihetetlen,mire vagytok képesek ti nők.
-Bizony.Na most pedig én leülök te pedig szépen felvonulsz itt előttem és lepontozom a teljesítményt.-indultam el a már egy ideje kiszemelt pad felé.
-Jó,de légy kegyes mert még kezdő vagyok.
Leültem és úgy tettem mintha egy világhírű zsűritag lennék. Max borzalmasan rosszul lépett és a testtartása sem volt helyes.De végül is mit várjak?!
-Fordulj meg kérlek.-utasítottam.-Látnom kell hogy elég jó segged van e ahhoz hogy modell legyél.
-Mishell,sajnálom de akkor nem lehetek modell...túlságosan jó seggem és testem van a modellkedéshez.-simogatta végig felsőtestét.
-Képzeld ha nem mondod rá sem jövök.-forgattam szemeim.
-Szóval akkor azt mondod,jó seggem van?
-Hát valamit félreértettél.
-Akkor szerinted szar pasi vagyok?Jól van ezt megjegyeztem Mishell Gray.-fordított hátat mint egy duzzogó ötéves.
-Jaj nem akartalak megbántani.Csak gondoltam mivel úgy is jó pasinak tartod magad nincs szükséged több dicséretre.-"mentegetőztem"
-Talán egy pusziért megbocsájtok.Ide kérném a kis aranyos husi pofimra.
Végül is egy pusziba nem halok bele.Teljesítettem a kérést de a pusziból nem puszi lett hanem csók.Majd csókolózás.Mikor Max arcára akartam adni egy puszit elfordította a fejét és megcsókolt.Még soha nem éreztem ilyet egyik csókom közben sem.Valami igazán különleges van Maxben amit eddig még észre sem vettem.Még szerencse,hogy sötét van és TALÁN egy lesifotós sem leselkedik ránk.
-Meg kell jegyeznem nagyon finom az epres szájfényed.-suttogta homlokát az enyémnek döntve.
-Meg kell jegyeznem,hogy igazán csodálatos a csókod.-mosolyogtam.-De szerintem kissé nagy kockázatot vállalnánk ezzel nem?
-Egyenlőre még nem akarok erre gondolni.Csak boldog akarok végre lenni.
-Ebben egyet értek.Ráérünk holnap gondolkodni rajta és most menjünk mert nem szeretnék egész úton aludni míg Milánóba érünk.
-Ahogy akarod.-mosolygott majd megfogta a kezem és elindultunk.

A hotel előtt mint két idegen úgy mentünk,hogy még véletlenül se keltsünk nagy feltűnést.De fent az emeleten nem volt szerencsénk. Rose jött szembe velünk,akit láthatóan meglepett,hogy ilyen későn,valamilyen különös módon mi ketten megyünk szembe vele.
-Nocsak,nocsak.-nézett ránk kérdően.-Hol mászkáltatok kis gerléim?
-Hát tudod Mishellnek elfogytak a...a tamponjai és elkísértem a boltba.-magyarázkodott Max.
-Érdekes mert ma reggel adtam neki egy dobozzal.-mondta Rose.
-Ennél jobb ötlet nem jutott az eszedbe?-néztem Maxre idegesen.-De én most megyek is mert Hannah már biztosan vár rám.
-Nem mész sehova kislány!-fogta meg a karom.-Max te szépen bemész a szobába én meg elbeszélgetek egy kicsit Mishellel.
Max fejét lehajtva lassan kullogott el a szobájáig,hogy minél többet haljon meg a beszélgetésünkből.Tudtam,hogy most Rosetól kapni fogok egy hatalmas agymosást.
-Mit mondtam neked a fotózáson?-szegezte nekem kérdését.
-Azt,hogy ne bízzak az ilyen srácokban mint Max.-mondtam unottan.
-Pontosan.És nézd mi lett.Már is smároltatok és gondolom nem tamponért mentetek.
-De honnan veszed,hogy smároltunk?
-Mishell,kérlek.Tudom,hogy mik történtek.Ismerem Maxet és tudom,hogy nem csak egy baráti séta volt ez.
-Jó igaz.Valóban smároltunk.De Rose még soha nem éreztem ilyet.Komolyan mintha valami varázslattal megbűvölne amikor csak a szemébe nézek.Ez kicsit furán hangzik az én számból de ezt érzem.
-Kislány.Csak azt szeretném ha nem esnél pofára.Örülök,hogy végre boldog vagy de biztos vagy benne,hogy pont Maxel akarsz boldog lenni?Hiszen alig ismered.
-Tudom.És hidd el ez jár a fejemben egyfolytában.De az időt nem tudom visszatekerni a csókig és elutasítani.Ráadásul az érzéseimnek nem tudok parancsolni sem.
-Elhiszem,hogy nehéz.De akkor is nagyon féltelek.Ezentúl gondolkozz mielőtt cselekszel.
-Így lesz.Könyörgöm had menjek végre aludni.
-Jó rendben.Nyomás.-adott egy jó éjt ölelést.

Berohantam a szobába de Hannah-t nem találtam sehol.Hirtelen az jutott eszembe ,hogy talán Nathannel elment valahova bulizni.Már nem sok erőm volt ezen gondolkodni,gyorsan lemostam a hat kilós sminket a fejemről,felvettem a pizsim és bedőltem az ágyba....