Átlagos nap

1.fejezet.
Sokan azt gondolják hű de jó lehet Mishell Graynek hiszen ő az a bizonyos híres modell és énekes.Pedig ez nem így van.Én nem szerettem volna híres lenni csak egy kicsit ismertebb lenni és nem egy tömeg ember.Perrye volt az aki folyton erőltette a dolgot.Úgy gondolta nekem nem szabad hogy egy átlagos lány maradjak hiszen ezt a tehetséget ami nekem van nyilvánossá kell tenni.

Ezen agyaltam egyre többet.Akkor még az elején jó volt mert érdekes volt hogy az utcán mindeki aki szembejött megrohamozott hogy adjak neki egy autó grammot vagy készítsek vele közös fényképet.De mostanra már hogy ott tartok hogy jelenleg is egy megbeszélésre tartok egyáltalán nem izgalmas.Sőt inkább fárasztó.Nem tudok semmit sem úgy csinálni hogy a sajtó ne fotózzon le vagy ne állítsanak meg az idióta kérdéseikkel.Természetesen jó oldala is van ennek az egésznek.Bejárhatom az egész világot és a rajongóim is nagyon kedvesek velem.Nélkülük sehol sem tartanék.Egyszerűen csak szükségem van egy kis időre hogy újra visszacsöppenjek a ebbe az életbe.

Gondolatmenetem az autó megállása zavarta meg.Megérkeztünk az épülethez ahol a megbeszélés szokott zajlani.Tulajdonképpen nem is kellene itt lennem hiszen Perrye és a többiek elintézik a dolgokat nekem csak bele kell egyeznem.Rájöttem hogy ez is egy jó hosszú és unalmas három órányi unatkozás lesz.Legalábbis nekem.
Beszálltam a liftbe és a szokásos terem felé indultam.Bent már mindenki ott volt úgyhogy úgy látszik megint én késtem.
-Helló srácok bocsi a késésért de volt egy kis problémám a hajvasalóval.-vigyorogtam.
-Semmi baj Mishell gyere ülj le.-fordította felém a egyik széket Perrye.
Szépen csendben leültem és úgy tettem mintha érdekelnének a dolgok.
-Tehát Mishell arra gondoltunk hogy be kéne iktatni egy turnét a menedzsmentedbe.-közölte velem Peter az egyik "csapat" tag.-Ha benne vagy akkor úgy terveztük hogy 24 megálló lenne.
Ennél a résznél kicsit kerekedtek a szemeim.24 megálló??? Normálisak ezek?
-ŐŐŐ hát nem is tudom.Hogy gondoltátok a 24 megállót?Közben olyan helyekre is megyünk ahol fotózás lesz?-érdeklődtem.
-Persze.-mosolygott Perrye.-Azért nem akarunk ám teljesen kikészíteni.Úgy osztottuk be hogy 12 megálló koncert és fellépés,12 pedig fotózás és egyebek.Na így megfelel?
-Hát már mindjárt jobb.-mondtam meg könnyebbülve.
Perrye-ék még beszéltek erről arról és hat óra felé végre végeztünk mindennel és mehettem haza.Korány sötétedett már mivel Szeptember van.Egyedül battyogtam az üres utcákon és azon agyaltam hogy nekem örülnöm kéne hogy ilyen életem van.Hiszen nem sok embernek adatik meg ez a lehetőség.Elhatároztam hogy a turnét teljes erőbedobással fogom végigcsinálni.Bementem a hotel recepciós pultjához hogy elkérjem a lakosztályom kulcsait.A srác (aki megjegyzem baromira helyes) kedves mosollyal az arcán a kezembe nyomta a kulcsokat.
Egyetlen hátránya volt ennek a hotelnek méghozzá az hogy a liftben örökösen egyetlen egy idegesítő dallam ment.Amikor nagyon unatkoztam és természetesen egyedül voltam bent mindig elkezdtem dalszöveget írni erre a dallamra.Tudom értelem lvl 999 de hát sosem mondtam hogy normális vagyok.Végre megérkeztem a 16.emeletre.Kinyitottam az ajtót és a fűrdőbe vezettem magam.Megengedtem a vizet majd bekapcsoltam a kedvenc zenéimet.Általában az egész 16.emelet tőlem zeng de nem igazán izgatott a dolog.Ledobtam magamról a ruhákat és elmerültem a kád forró vízben.Hangosan kezdtem énekelni az összes zeneszámot mire rájöttem hogy lassan olyan ráncos lesz a bőröm mint a nagyimnak.Kiszálltam,kikapcsoltam a zenét a szomszédok nagy örömére és beleugrottam a hatalmas francia ágyba.Közöltem Twitteren drága követőimmel hogy indulok az álmok országába,amire kaptam is rögtön 200 RT-et majd szépen lassan elaludtam.