A csúcsról a gödörbe.

Nem kérek sokat tőletek csak véleményt odalent.Légyszi hozzuk össze azt a nyavalyás 3 kommentet.Köszi előre is....Ezt a részt szeretném megköszönni Barbinak aki szinte betűtől pontig  segített nekem,hogy izgalmas legyen és remélem,hogy megfelelő hosszúságú lett.Másrészt meg bocsánatot kérek a Biával közös manónktól,hogy ide oda küldtük,majd kérek beutalót Biáék szépségszalonjába pihenés képpen.
Szóval ennyi lenne remélem tetszeni fog:)
ui:+3 komi és hozom a kövit.




18.fejezet
Régi ismerősöm a fejfájás ismét kicseszett velem.Mondjuk jelen esetben Roxival is.Miután sikerült egy park kellős közepén magunkhoz térni (jelzem fogalmam sincsen róla hogyan kerültünk oda) Roxanne visszament a hotelbe ahol megszállt én pedig vissza a kedves "kis" turnébuszhoz.
-Mishell!-ugrott a nyakamba Perrye.-Hol voltál?Halálra idegeskedtem magam.
-Semmi bajom Perrye.-nyugtattam.-Csak egy kicsit hosszúra nyúlt a buli és Roxannenal egy parkban ébredtünk.
-Istenem Mishell mikor nősz már fel?-tolt el magától kellő látótávolságra.
-Én?Soha.-mosolyogtam.-De most ha nem haragszol elmegyek és rendbe teszem magam.
Bezárkóztam a fürdőbe majd egy 20 perces fürdés,hajmosás,öltözködés után rávettem magam,hogy kimenjek.Az egész éjszakán át tartó ivászatnak köszönhetően egy falatot sem tudtam legyűrni magamba ezért inkább befurakodtam Tom és Jay közé a kanapéra akik valami idióta filmet néztek.

*Hannah szemszög*
Amióta történtek a Conoros dolgok igyekszem a Nathannel való több együtt töltött idővel elfojtani a bennem lakozó lelkifúrkát.Érdekes mert ez egyáltalán nem vall rám.Bármilyen rossz dolgot csináltam is soha nem volt lelkiismeret furdalásom miatta.Most valahogy mégis van.Ráadásul próbálom kerülni a Mishell-Nathan-én hármas légkört mert félek,hogy Mishell akaratlanul kikotyogja a titkomat.Így hát inkább most is hátra hívtam Nathant azzal a szöveggel,hogy szeretnék kicsit kettesben lenni vele.Szegény srác fogalma sincsen róla mi folyik a háta mögött.

*Mishell szemszög*
Ki gondolta volna,hogy egy hat év fölötti gyerekeknek ajánlott film is lehet ijesztő?Hát én egyáltalán nem.És gondolom Tom és JAy sem ugyanis mindketten olyan szorosan bújtak hozzám,hogy úgy éreztem magam mint egy szivacs amit éppen most csavarnak ki.Kipréseltem magam kettejük fogságából és a pihenés reményében hátramentem a pihe puha ágyikómhoz.Kis gerle párocskánk (Nathan és Hannah a gyengébbek kedvéért)nagyban csacsogtak az egyik ágyon.Úgy tűnik Hannah elmesélt mindent Nathnek,Nath pedig megbocsájtott és újra happy minden.
-Hali srácok,mizu?Conorról beszélgettek?-huppantam le melléjük az ágyra. Hannah gyilkos tekintete szinte a vesémig hatolt.Úgy tűnik mégsem beszéltek meg mindent.Ismételten hatalmas tapsot nekem.Képes voltam kikotyogni ezzel az egy mondattal a lényeget.
-Miért kéne Conorról beszélnünk?-nézett rám felvont szemöldökkel Nathan.
Ijedtemben hirtelen Hannahra pillantottam aki megrázta a fejét jelezve,hogy egy szót se szóljak semmiről.
-Semmiért.Csak nyelvbotlás volt.-vágtam rá zavartan
-Mishell te hazudsz.Utoljára kérdezem miért kéne Conorról beszélni?
-Kérdezd meg a kedves barátnődet ő biztosan elmeséli.-jó talán nem ez volt a megfelelő taktika,de akkor se volt már kedvem ehhez az egész színjátékhoz.
-Jól van Mishell.De ha én bukok akkor te is.-mondta Hannah.
-Elmondanátok már végre,hogy mi van?-kelt ki magából Nathan.
-Az van Nathan,hogy Hannah megcsal téged mert egy utolsó kis szemét ribanc aki tönkreteszi más barátságát csak,hogy ő jól jöjjön ki mindenből.-üvöltöttem.
-Senki sem kért rá,hogy falazzál nekem.Te magad mondat,hogy jó persze melletted leszek.-vágta hozzám a szavakat Hannah.
-Elég legyen.-intett le minket Nathan.-Kezdjük ott,hogy a sértett jelen esetben én vagyok nem pedig te.-mutatott rám.-vagy te.-itt pedig Hannahra.-Te egy undorító ribanc vagy Hannah és átkozom azt a napot amikor megismertelek.Ha annyira vágytál Conorra most miért nem vele turnézol és miért itt rontod a levegőt?
-Nathan kérlek ne haragudj rám.Fogalmam sincsen mi ütött belém azon az estén,de megígérem,hogy soha,de soha többé nem fordul elő.-könyörgött Hannah Nathannek.
-Még ezek után azt várod,hogy megbocsájtson?-szóltam rá Hannahra.
-Te inkább hallgass el mert emberben ekkorát még sosem csalódtam mint benned.Undorító,hogy játszottad nekem az őszinte barátot közben meg képes vagy így kijátszani.És tudod Mishell nem az fáj,hogy csalódtam,hanem az,hogy benned.Mert mindvégig tudtad és egy rohadt szót nem szóltál róla.-felállt majd kisétált a háborús övezetből.Ez az a pont amikor mindened megvan(pénz,hírnév,sikerek)és egy szempillantás alatt összedől az egész.
-Gratulálok.Ezt akartad mi?Hogy egy perc alatt elveszíts magad mellől mindenkit?-förmedtem rá Hannahra.
-Jaj Mishell ne csinálj úgy mintha te nem lennél hibás.
-Miért ki volt az aki megcsalta a pasiját csak azért mert egy kalandra vágyott?Ki tette tönkre a barátnője kapcsolatát egy másik barátjával a saját ribancsága miatt?Tudod mit?Te nekem soha többé nem vagy a barátnőm.Mehetsz majd Conor vállára sírni mert az enyémre nem jössz az holt biztos.-sarkon fordultam és kirohantam a buszból.
Amikor valaki feljut a csúcsra a külvilág azt gondolja:"Milyen szerencsés ember mert neki megvan mindene"Közben pedig azt sem tudják ki vagy valójában.Csak az érdekli őket,hogy legyen egy közös fotójuk veled,vagy kövesd vissza őket Twitteren.Ha nem az a Mishell Gray lennék akit az egész világ ismer,hanem az a Mishell Gray akinek nincsen családja és a nagynénje neveli a kutya nem foglalkozna velem.De néha jobb lenne az átlagos Mishellnek lenni.Lemenni úgy a boltba,hogy egyetlen egy újságíró sem támad le azzal,hogy miért mentél ki a boltba vagy,hogy van e most valakid vagy ilyenekkel.
-Hé szivacs gyere mert Perryenek közölni valója van.-nyújtotta kezét Jay akit eddig észre se vettem,hogy álljak fel a földről.Letöröltem a könnyeim,vettem egy nagy levegőt és visszamentem a többiekhez.
A lehető legtávolabb foglaltam helyet Nathantől és Hannahtól.Eléggé kínos volt mindhármunk részére és ez valószínűleg Perryenek is feltűnt mivel Perrye mindig megérzi ha baj van ezért inkább rátért a tárgyra.
-Nos fiúk,lányok a tegnapi napot mindenki megkapta "szabadnapnak",szóval azt ma lefogjátok dolgozni.A Riói karnevál keretében megrendezésre került egy nagyobb szabású koncert amire meghívták a The Wantedot,Mishell Grayt,Hannah GreenWoodot,Rihannát,Rita Orát,Olly Murst,James Arthurt,és Miley Cyrust.Szeretném,ha a legjobb formátokat nyújtanátok mert nem szeretnék szégyenkezni miattatok.Rose szépen kisminkel majd a helyszínen mindenkit szóval nektek csak a styleisttokkal kell törődni.Most mindenki kap fejenként fél órát arra,hogy megfürödjön és rendbe tegye magát.Minden érthető?-erre csak bólintottunk majd mindenki ment a saját dolgára.Szerencsémre sikerült a fürdésben beelőznöm Sivat aki még 30 lánynál is képes sokkal több időt tölteni a fürdőben.Mivel reggel már mostam hajat ezért inkább csak bevizeztem,összefogtam,felöltöztem és irány a stadion.

Nem sűrűn fordul elő,hogy remegek a koncertek előtt. Mialatt Rose sminkelt,és mialatt a styleistok öltöztettek mindnyájan nyugtattak,de ez sem hatott semmit.Az ilyen pillanatokban jön rá az ember még 22 évesen is,hogy a legjobb hely most az anyukája karjaiban lenne.Borzasztó abba belegondolni,hogy nincsen senkid.Ezért nem is szoktam gondolni rá.
-Miss.Gray két perc kezdésig.-kopogtatott az ajtón az egyik rendező.
Leforgattam magam előtt a dalaim majd kitotyogtam az öltözőből.Ahogy elsétáltam Hannah és Nathan előtt szinte leégett a bőr rólam a lenéző tekintetüktől.
-Ügyes leszel.-ölelt át Jay és nyomott egy puszit a homlokomra.Mindezt Tomnak kellett volna,de tőle csak egy laza "sok sikert" kaptam.Sikerült még a színpadra lépésem előtti pár másodpercet is pokollá tenni.De már időm sem volt ezzel foglalkozni mert a fények elaludtak nekem pedig mennem kellett.
-Helló Rio régen találkoztunk már.-köszöntöttem mindenkit.-Azt hiszem utoljára 5 éve jártam nálatok szóval remélem emlékeztek még rám.Most nem hoztam valami pörgős dalokat,de azért remélem megteszik a hatásukat.-hátrapillantottam a zenészeknek akik egyből tudták,hogy kezdhetünk.

A koncert elején már éreztem,hogy nem lesz minden oké.Nem a lelki állapotom miatt hanem a hangom miatt.A magas hangok kiéneklése eléggé nehézkesen ment és ez egy énekesnél nagyon rossz jel.A koncert után hulla fáradtan estünk be a buszba.Alig vártam,hogy végre az ágyamban lehessek mikor Tom megfogta a kezemet és kihúzott a busz elé.
-Igazán elmondhattad volna Nathannek,hogy az a ribanc megcsalta.-mondta komoly arccal.
-Kajak ezen fogunk vitázni?-nevettem.
-Ha kell akkor igen.Hogy lehettél ekkora szemét?
-Miért hiszi azt mindenki,hogy én vagyok az aki a legszemetebb volt ebben az egészben?Én vagyok az aki a két tűz között állt.Mert az egyiknek a titkát kellett őriznem a másiknak meg az őszintét kellett játszanom.
-Na látod itt a hiba.Hogy megjátszottad és nem csináltad.Te miért nem tudsz olyan lenni mint a normális emberek?Iszol,cigizel,folyton bulizol,átversz másokat,ki tudja lehet engem is megcsaltál úgy mint Maxet.
-Figyelj amikor megismertél tudtál mindent rólam és őszintén elmondtam neked még a családommal történteket is amit nem sok ember tud és te azt mondtad neked így vagyok tökéletes.A Maxes dolgot meg,hogy mered a képembe vágni amikor nagyon jól tudod,hogy hogyan történt minden.Tom te teljesen megőrültél.
-Én vagyok az őrült?Ki az aki most is ordítozik?Ki az aki mindig idegbeteg?Hmm?Magyarázd el és akkor megértem.
-Ha egy évig magyarázom akkor sem fogod megérteni azzal a csöppnyi agyaddal te vadbarom.És én vagyok az idegbeteg?Csodálkozol,hogy tiszta ideg vagyok amikor két barátomat vesztettem el egyszerre.Csak úgy megjegyzem egyszer nem jöttél oda megnyugtatni,hogy "hé nyugi nem lesz semmi baj.minden helyreáll".Szerinted ez a normális?
-Tudod most már tudom,hogy Max miért csalt meg.Azért mert egy idegbeteg,idióta picsa vagy.Vége van.Nem akarok soha többé tőled semmit.-egy darabig még várta a reakciómat majd megfordult és elment.
-Mit akarsz még tőlem?Elvetted a családomat,a barátaimat és még a szerelmet is elveszed tőlem.Miért gyűlölsz ennyire?-ordítottam az ég felé.Engem soha senki nem lát sírni.Még Perrye sem látott soha sírni.És nem is szeretném ha látnának sírni mert nincsen szükségem a sajnálatokra.Szerettem volna Tom után üvölteni,de éles fájdalom nyílalt a torkomba és minden hang kiszállt belőle.Berohantam Perryehez és csak eszeveszettül mutogattam a torkomra jelezve,hogy kibaszottul fáj. Perrye egyből fogta a táskáját és elvitt a kórházba.

-Hát Miss.Gray nincsenek jó híreim.-lépett be a doki a leleteimmel.-Hangszáldaganatod van ami azt jelenti,hogy akár a hangod is elvesztheted.-sokkolt a hír.Nem tudtam hirtelen mit csinálni csak reflexszerűen rápillantottam Perryere aki fal fehéren nézett vissza rám.
-És doktor úr mik az eljárások ilyenkor?Mert tudja éppen egy turné kellős közepén tartunk ám.-vázolta a helyzetet menedzserem.
-Tudja ezzel az a helyzet,hogy minél hamarabb műteni kell.Mivel itt a kórházban nem végzünk ilyesfajta műtéteket ezért beutalom önt London egyik legjobb klinikájára ahol a legjobb kezekben lesz.
-De mégis mikor lesz esedékes ez a műtét?-kíváncsiskodott Perrye.
-Nagyjából három hét múlva.-csodálatos.Lehet valakinek ennél is szarabb napja?

Az eseménydús nap után magányra volt szükségem.Ezért összepakoltam az összes cuccom és bejelentkeztem az egyik hotelbe ahol a lehető legszebb kilátású szobát kaptam.Sajnos még ez sem tudta feledtetni velem a mai eseményeket.Ha egy énekes depressziós a legjobb ha dalba önti az érzelmeit.Előhalásztam a dalírós pizsamámat,belebújtam és nekikezdtem a dalírásnak.Jó stresszoldó és még a könnyeket is elfeledteti velünk...