Mishell Gray

"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."

2013. november 2., szombat

New begining

Nos egy hét húzással-halasztással mégis csak megérkezett az új rész.Kicsit új,kicsit más,kicsit nem The Wanted.Remélem azért még így is elég jó lett és izgalmas.A végét kicsit összecsaptam,de aránylag megvagyok vele elégedve.

ui: Nincs kommenthatár,de azért várom a véleményeket.


23.fejezet
És íme 2013.szeptembere.Végre elérkeztünk a turné zárókoncertjéhez.Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz,hogy a ma este ki tudjak állni a színpadra.Eddigi turnéjaim során még nem merültem ki soha ennyire.Konkrétan az ágyból alig tudtam kikelni.Nagy a kapkodás a backstage-ben.Rose és a többi sminkes/styleist fel alá rohangál az öltözők között.Velem és Hannah-val könnyű dolguk van mivel mi általában gyorsan kiválasztjuk miben akarunk fellépni.A lényeg:rövid és szexi legyen.A srácok már annál inkább több időt vesznek igénybe,mert egy percig sem képesek nyugton maradni.
-Mi a helyzet törpe?-ront be az öltözőmbe,kizökkentve a gondolataimból,Jay.
-Attól még,hogy a te 190 centidhez az én 160 centim alacsony,nem vagyok törpe.-felnézek az eddig nyomkodott telefonomból.-ATYA VILÁG JAY MI TÖRTÉNT A HAJADDAL?-nem tudom visszafogni magam annyira meglepődöm Bird új haján.Konkrétan mintha Skrillex öccse állna előttem.Két oldalt szinte kopasz,középen és hátul meghagyva a hosszú,göndör fürtök.
-Elvesztettem egy fogadást Max-el és kénytelen voltam betartani.-mondja szomorúságot színlelve.
-De basszus eleve,hogy lehetsz olyan hülye,hogy fogadsz Max-el?-nagyon nevetek.Nem szép dolog kinevetni a nyomibbat,de szarok az erkölcsökre.
-Rossz napjaim voltak mostanában oké?-sértődötten összefonja karjait és eltrappol.Szegénykém.Valahogy a sajnálatom nem túl őszinte,de mindenki tudja,hogy Max-el fogadni egyenlő az öngyilkossággal.Fogalmam sincsen hogyan csinálja,de soha nem veszít fogadást.Csendben folytatom telefonom nyomogatását és közben átgondolom a koncert menetét.Azt is mondhatjuk,hogy ez a legnagyobb koncert amit mostanában adtam.Több mint 3 órán keresztül lesz csak az enyém a színpad.Összesen 450,000 ember jön el csak azért,hogy minket hallgasson. Perrye ragaszkodott hozzá,hogy a turné közben elkészített dalaim is előadjam,tehát a dalok listája a következő:1.All night long,2.Summertime sadness,3.Heart Attack,4.Slow Down,5.I wish,6.We can't stop,7.Primadonna,8.Made in the USA,9.Give your heart a break,10.Only girl,11.SM,12.Dimonds,13.Hot 'n' cold,14.How we do,15.Last Friday night,16.Die young,17.No more,18.Roar,19.C'mon,20.Crazy kid,21.Skyscraper,22.Really don't care,23.Wrecking ball,24.Work Bitch.
Drága menedzserem ismét nem kímélt,de ez nem is baj hiszen valamit nyújtanom kell a közönségnek.Elhatároztam,hogy ma a koncert után olyan részeg akarok lenni mint az állat.Leakarom zárni ezt az egész turnét egy hatalmas bulival és pont kapóra is jött,hogy kaptunk egy meghívást,London legjobb szórakozóhelyére.Ott lesz mindenki aki számít,és Jézusom még sosem voltam ennyire ráindulva egy bulira sem.Ez valószínűleg annak köszönhető,hogy egy jó ideje annak,hogy utoljára részeg voltam. Perrye és a többiek még mindig aggódnak kicsit a egészségemért,de hiába nem hiszik el akkor is jól vagyok.Végre tudok normálisan enni és a kezeléseknek köszönhetően,nem vagdosom magam és ha történik valami rossz,megoldom nem pedig a piálásba temetkezem.
-Oké Mishell 20 perc van a kezdésig,azalatt nagyot kell alkotnom.-lép be az öltözőbe Rose,kezében a hatalmas sminktáskával.Csórit elnézve a mai este után a legnagyobb megváltás számára az lenne ha eltölthetne egy hónapot otthon,Montenegróban.Igen nem sokan tudják,hogy Rose ki is valójában.Őszinte leszek én sem régóta tudom,Glasgow-ból idefelé volt egy kis időm négyszemközt beszélni vele és meglepő módon nagyon nyílt volt.Többek közt ezt sem hittem volna.Szép lassan el is készül a sminkem,belebújok a már kiválasztott ruhámba és úgy döntök körbe nézek kicsit a többieknél.Elsősorban Hannah öltözője felé indulok,szerencsémre nem bóklászott el semerre.Annyira pörög,táncol,énekel,konkrétan egy szál bugyiban és melltartóban,hogy még azt sem veszi észre,hogy beléptem.
-Tudod nagy bátorság így ugrabugrálni nyitott öltözőajtónál.-vigyorgok rá,mire ő akkorát ugrik ijedtében,hogy majdnem feldönti a sminkasztalt.-Nem mellesleg elkerülöd,hogy valaki a szívbajt hozza rád.
-Igazad lehet.-az ajtóhoz lép és kétszer is ráfordítja a zárat.-Amúgy mi járatban errefelé?
-Hát mivel már elkészültem gondoltam beugrom hozzád.
-Jól tetted.-villant felém egy ezer wattos mosolyt.-Egyébként te ebbe lépsz fel?
Enyhe lenézést érzek a hangjában,de nem törődöm a hangsúllyal.
-Tudod jól,hogy nem szoktam kiöltözni a koncertekre.
-De hát basszus ez akkor is egy záró koncert!
-Miért te mit veszel fel erre a hatalmas "záró koncertre"?-forgatom a szemeim.Hannah leemel egy vállfát a szobainasról és felém fordítja.Egy halál egyszerű fekete-fehér csíkos short,egy fehér trikó és egy piros blézer van rajta.-Mert ez aztán sokkal jobban tükrözi azt,hogy ez egy óriáskoncert vagy micsoda.
-Összetettebb mint a te póló-short-cipő kombód.-próbálja utánozni ahogy flegma fejet szoktam vágni,de nem igen jön össze neki.Elképesztő mennyire imádom ezt a lányt.Az életem mellette egy percig sem unalmas-igaz amúgy se-,és tudom,hogy bármit elmondhatok neki mert az élete árán is megőrzi a titkaimat.Rég volt már olyan,hogy így megbíztam volna valakiben.
-Lányok öt perc!-kopogtat az ajtón Perrye. Hannah gyorsan beleugrik a ruhájába majd kibotorkálunk a színpadhoz.

A srácok már az utolsó számukat éneklik, a Show me love több százezer ember szájából visszhangzik,főleg itt a színpad mögött.Utánuk egy 10-15 perces szünet következik,majd én lépek a közönség elé.Buzgón szorongatom a csuklómon lifegő karkötőt ami ismét segít enyhíteni a szokásos drukkomon. Hannah mellettem egyfolytában csak a telefonját nyomogatja,lefogadom,Chris az a szerencsés akire ennyi időt szakít.Jut eszembe alig hallok mostanság felőle.Lehet megint el kéne indítanom Mishell nyomozót,hogy derítsen ki valamit.Fiaink befejezik a csodálatos koncertet és sorban robognak be a színfalak mögé.Kedves leszek így megdicsérem őket amiért ilyen jó koncertet adtak.
-Mishell,nem is vettem eddig észre,hogy neked hirtelen ekkora melleid lettek.-harsogja Max,mire minden TW tag szeme az én drága cickóimra tapad.
-Lehet rád is rád férne egy kis nagyobbítás odalent mert emlékeim szerint nem nagyon kell küszködnöd vele,hogy a gatyádba férjen.-rákacsintok majd próbálom elfojtani a nevetést meglepődött arca láttán.A többiek könnyeikkel küszködnek a nevetés miatt,én pedig nyugodtan a színpadhoz sétálok és átveszem a mikrofonom,mivel a szünet lejárt és én következem.

A koncert után mindenki gyorsan összébb szedi magát és már rohanunk is a fekete kisbuszhoz,hogy elvigyen a bulimennyországba.Esküszöm úgy viselkedek mint egy tinilány aki először megy el bulizni a szülei nélkül.
-Mishell nyugi már,úgy pörögsz mint a buszkerék.Még a végén kárt teszel magadban.-látom Nath-en,hogy amit befejezi a mondatot eljut a tudatáig mit is mondott.Nem veszem fel magamra mert már nincsen értelme ezen lovagolnom.Tisztában vagyok vele,hogy a kezelésekre még mindig el kell járnom,de nálam eddig tart ez az egész cirkusz.-Basszus ne haragudj nem úgy gondoltam...-kezd bele a mentegetőzésbe,de egy mosollyal jelzem,hogy semmi probléma.
-Én most jelzem előre,annyira részeg leszek,hogy valakinek haza kell juttatnia.-tereli a témát,Tom és most az egyszer hálás vagyok amiért megszólalt.
-Tom,téged minden buliból mi juttatunk haza.-Siva kissé szemrehányó,de mi mégis röhögünk rajta egyet.És ami a legviccesebb,hogy Tomot tényleg minden buliból mi visszük haza.Tény,hogy én is rohadtul részeg szoktam lenni,de eddig mindig a saját lábamon mentem haza.
-Én azért tudnék mondani pár példát,amikor téged kellett hazataszigálni.-mondja nevetve Max,drága Seev-nek. Szegénykémnek még válaszolni sincsen lehetősége mert ebben a pillanatban érkezünk meg.Már a kocsiban hallani a dübörgő zenét ami bennem egyből felpezsdíti a partiállatot és a szívem már zakatol.Szinte kilököm a kocsiból Hannah-t annyira elkap a lendület.
-Hé drágám,oké,hogy a benned lakozó partiállat kitörésre vár,de azért próbáld meg egy kicsit még kordában tartani.-mosolyog rám,és kék szemei ragyognak a klubból kiszivárgó fényben.
-Próbálom,de eluralkodik rajtam és olyankor nincsen megállás.-nevetem el a mondat felét,majd magammal rángatom a bejárat felé barátnőmet.

Már a jó ég tudja hányadik tequilámat iszom és még mindig csak egy picit érzem magam becsiccsentve.Ez talán nem is akkora probléma.Így legalább van lehetőségem megörökíteni ahogy lufikat eresztenek a több száz tomboló hírességre.
@mishellgoffic: amazing night. #goingbactothepartylife

Amint a képet feltöltöttem zsebre dugom a telefonom és elindulok a bárpulthoz egy újabb tequiláért.Tervem egyből kudarcba fullad mivel valaki megragadja a derekam és magához húz.Azonnal felismerem az illatát és hagyom,hogy kedvére ringassa a csípőmet az övével együtt.Szembe fordulok vele,rámosolygok mire ő egy puszit nyom az arcomra.
-Ki gondolta volna,hogy ma este Mishell Gray itt lesz és hulla részegre issza magát.-régi barátom fülig érő vigyort villant,egymillió wattos,hófehér fogaival.
-Ki gondolta volna,hogy pont Conor Maynard lesz az aki megjegyzi mennyire szeretek piálni.-most már én is vigyorgok.-De sajnos nem talált mert még nem vagyok totál részeg.
-Akkor ez ellen sürgősen tennünk kell.
-Én épp tenni készültem amikor VALAKI megfogta a derekam és nem engedett továbbhaladni.
-Még szerencse,hogy az a valaki én voltam,különben már régen egyedül iszogatnál nagy magányosan.Na irány a bár felé.-megfordulok és szép lassan átverekedjük magunkat a tömeged,s közben Conor egy percre sem engedi el a derekam.Mikor vele vagyok biztonságban érzem magam mert tudom,hogy bármi áron megvéd.Néha már kezdem azt érezni többet táplálunk egymás iránt mint barátság.Shell mégis hova kalandoznak a gondolataid.Conor csupán csak egy régi barát semmi más!Harsogja túl az üvöltő zenét,tudat alattim,de igyekszem nem figyelni rá,inkább átveszem a whiskyt amit Conor megrendelt.
-Mondjuk úgy,hogy kettőnkre.-kiáltja és felém emeli a poharát.
-Ezt meg,hogy értsem?-fogalmam sincsen mire célozhat ezzel.Sokszor ittunk már együtt,de még sosem mondott ilyet.Máris választ kapok a kérdésemre mert Conor ismét a derekamra teszi a kezét,közelebb húz magához és megcsókol.Nem ellenkezem,nyelvem rögtön az övét kergeti és minden tisztázódik bennem.

***

Az az este fenekestül megváltoztatott mindent.Egy hónap telt el azóta és bátran kijelenthetem,hogy boldog vagyok.Kívül belül más lettem és ez csakis Conornak köszönhető.A kezeléseimnek vége lett-egy időre legalábbis-és újra szabadnak érzem magam.A személyiségem természetesen a régi maradt,de ez az új szerelem előhozta a romantikus énem.Nem gondoltam volna,hogy valaha még kibújik az odújából.Csak egy csók kellett hozzá-és persze több éves barátság-,hogy azon kapjam magam,a kanapén ücsörgünk összebújva,popcornt majszolva,és közben valami nyálas,romantikus filmet nézünk.De valami ilyesmi a szerelem.Örülök,hogy végre a srácoktól is eltávolodtam,persze nem örökre és nem teljesen csak már túlságosan befásultam abba a közegbe és nem tett jót. Hannah természetesen még annak ellenére,hogy új házba költözött-nem merte megkockáztatni még egyszer a mókusinváziót-Brighton-ban ugyan úgy tartja velem a kapcsolatot,és ugyan úgy a legeslegjobb barátnőm.Ő volt az aki a legjobban örült a kapcsolatunknak.Mások nem igen örültek neki.Eleinte rengeteg utálkozó poszot,kommentet kaptam a "Mayniacs" csapattól,de ezzel ellentétben az én rajongóim milliónyi pozitív üzenetet hagytak.
-Bármennyire is nem szimpatikus neked ez a srác,egész hősiesen bánik a lánnyal.-imádom,hogy Conor egy filmet sem tud úgy végignézni,hogy ne lenne hozzáfűznivalója.
-Hidd el nekem,hogy elcsábítja a lányt és ott fogja hagyni.-egy újabb szem popcornért nyúlok,mikor kis romantikázásunkat a csengő zavarja meg.Kibontakozom Conor karjaiból és az ajtóhoz sietek.
-Hannah,Jézusom mi baj?-szegezem egyből a kérdésem az ajtóban sírdogáló barátnőmnek.
-Megcsalt.-csak ennyit mond és a nyakamba borul.Automatikusan magamhoz szorítom és próbálom vigasztalni.
-Jaj szívem nyugodj meg.Inkább gyere be és mindent elmesélsz egy tea mellett.-beljebb vezetem és leültetem a konyhába.Tudtam én,hogy jó ideje nincsen minden rendben Chirs és Hannah között.Akárhányszor beszéltek,Hannah lehangolt lett és alig lehetett újra megnevettetni.Egy részem érezte,hogy ez hamarosan bekövetkezik,de sosem mertem igazán belegondolni.
-Ki az Misell?-robog be a konyhába Conor.
-Most egy kicsit magunkra tudnál hagyni minket?-pillantásommal próbálom kitessékelni,ő pedig kötelességtudóan kilép a helységből.Felteszem a teavizet a tűzhelyre és leülök a pulthoz Hannah mellé.
-Ne haragudj,hogy így rátok törtem,de fogalmam sem volt hova menjek.-lesütött szemmel beszél hozzám,nekem pedig hatalmasat kell nyelnem,hogy nem bőgjem el én is magam.
-Mertél volna másra rátörni.Belehalnék ha nem nekem öntenéd ki a lelked.-próbálok egy kis mosolyt csalni az arcára,de továbbra is összekulcsolt ujjaira mered.-Na inkább mesélj el mindent.
-Azt se tudom hol kezdjem.-nagy levegőt vesz és kicsit összeszedi magát.-Emlékszel amikor megígérte,hogy utánunk jön Prágába,hogy lásson?
-Persze.De valami üzlet miatt elmaradt.
-Nem üzlet miatt maradt el.Meghívták egy puccos partiba és inkább odament.Ez igazából még nem is olyan tragikus,hanem az már annál inkább,hogy azután egyre furcsábban viselkedett,nem keresett,ha keresett akkor csak vitáztunk végig.És én már nem bírtam magammal,fogalmam sem volt miért van ez úgyhogy este mikor hazajött és elment fürdeni elkezdtem kutakodni a telefonjában és tele volt olyan sms-kel amik különféle lányoknak szóltak és mindegyik olyan volt,hogy fantasztikus volt az este meg ilyenek.Szóval utána rohantam a fürdőbe és kérdőre vontam mire ő elkezdett röhögni én pedig mondtam,hogy vége,összeszedtem az összes cuccom bedobtam a kocsiba eljöttem.-borzalmas érzés mindezt végighallgatni.Most már tudom milyen érzés volt Hannah-nak amikor én gyötrődtem ilyen dolgok miatt.
-Jól döntöttél Hannah,nem lett volna értelme tovább szenvedned miatta.-közelebb húzódom és letörlöm a könnyeit.
-Miért ilyen szemét minden pasi?-újabb könnyek potyognak le az arcán.Küszködök,hogy nehogy belőlem is kibukjon a sírás mert akkor aztán nem vigasztalódik meg sosem.
-Nem szemét mindegyik csak te épp egy rossz félébe botlottál bele.-kartávolságra elhúzódom és könnyes szemeibe nézek.-Fantasztikus lány vagy hidd el.Rajta kívül még van több ezer srác aki rajong érted.
-Szeretlek Mishell.-olyan lendülettel ránt magához,hogy meglepetésemben majdnem felsikítok.
-Én is szeretlek.-percekig ölelgetjük egymást mikor a teaforraló jelez,hogy a víz készen áll.-Gyere adok valami pizsama félét és az egyik háló a tiéd lehet egy jó időre.
-Conor nem fog kiakadni?Tudod azért mégis csak volt ami volt,és most vagy te.
-Ne aggódj nem lesz semmi baj.Elég nagy ez a ház hármunknak.-egy puszit nyomok a homlokára és magam után húzom az emeletre.Előkutatok egy pizsit a fiókomból és a kezébe nyomom.A mi szobánk melletti hálóba vezetem és kiveszek az ágyneműtartóból két párnát és egy paplant.
-Örök hála Shell.Nyugi csak ma estig zavargok itt hiszen mégis csak az az én házam.-kicsivel felszabadultabb,de még mindig nem látok egy aprócska mosolyt sem.Ebben a lelki állapotban nem is várom tőle.
-Addig maradsz ameddig szeretnél.A fürdőben van mindent megtalálsz amire szükséged van.
-Rendben,köszönöm.-rámosolygok majd mikor ő is egy mosolyfélét villant felém kilépek és becsukom magam mögött az ajtót.
Furcsa ez a szerepcsere számomra.Eddig mindig én voltam a sértett, Hannah pedig az aki lelket öntött belém.Most meg én vagyok a lelki szemetes.De hát ez egy igaz barát dolga.Visszasuhanok a nappaliba ahol Conor a sztárhíreket nézi.Lekucorodom mellé és kezeit máris a derekamon érzem.
-Hannah-t megcsalta Chris.
-Sajnálatos.-mondja egyhangúan a TV-t bámulva.
-Lehetnél kicsit együtt érzőbb.-korholom.
-Ne haragudj,de nekem Hannah felé teljesen megszűnt minden érzés és egyebek.
-Jó nem is azt mondtam,hogy borulj a nyakába és sírjatok együtt.
-Számomra ez a helyzet olyan,hogy a sors egyszer visszavág és úgy tűnik ez most következett be.
-Mindenki követ el hibákat.
-Amiért meg is kapja a büntetését.-erre már csak a szemem forgatom.Tudom,hogy úgy sem fog egy jó szót szólni ehhez az egészhez.Végül is megértem,de legalább tartaná tiszteletben,hogy Hannah a barátnőm.-Tudod,hogy utálom amikor a szemed forgatod.-fenyegető pillantást vet rám majd egy lendülettel az ölébe húz,úgy,hogy lovagló ülésben ülök.Megint a szemem forgatom mire ő belecsíp a fenekembe.
-Én meg utálom ha a fenekem csipkeded.
-Addig örülj amíg csak csipkedem.-sunyin vigyorog rám,aztán egy újabb lendülettel úgy fordul a kanapén,hogy alatta legyek.Homlokát a homlokomnak támasztja,s egy darabig csak nézünk egymás szemébe.Nem bírok magammal és a pólójánál fogja közelebb húzom,hogy mellkasa az enyémhez érjen majd megcsókolóm.Rögtön visszacsókol.Kezem a hátát simítja,ő pedig az én pólóm szegélyével babrál.Megadom magam és engedem,hogy levegye rólam a pólót.Úgy tűnik mégis tartogatott valami pozitívumot ez az este.

***

Két hét elteltével újra kezdődik az ide-oda utazgatás,immár a fiúk nélkül.Meglepő,hogy mennyire hiányoznak.Egy év együtt töltött idő azért sok ahhoz,hogy ne hiányoljam a jelenlétüket az életemből.Szerencsére Brooklynban újra látom őket.Hogy miért megyek én Brooklynba?Hát azért mert az idei MTV VMA-n négy kategóriában is jelöltek.Ismét egy olyan este ahol tömérdek híresség tolong a vörös szőnyegen.Egyetlen dolog vigasztal méghozzá az,hogy a srácok is ott lesznek,Hannah is ott lesz,Conor is ott lesz szóval nem leszek egyedül.
-Kérjük kapcsolják be öveiket,a gép hamarosan leszáll.Köszönjük,hogy velünk utaztak.Viszont látásra.-a légi kísérő hangjára mindenki felkapja a fejét és buzgón csatolja be az övét.Kénytelen voltam egyedül jönni,mert már mindenki Brooklynban van. Hannah elküldte a hotel címét ahová mennem kell,de bízom benne,hogy Perrye lesz olyan kegyes hozzám és kijön elém.Fontosnak tartotta,hogy elkísérjen a díjátadóra mert valami menedzseri munkakörbe beletartozik,hogy itt kell lennie.

Miután átvettem a csomagjaim-és nagy nehezen átverekedtem magam a fotósok nagy részén-a reptér előtt álldogálok és izgatottan keresek egy apró,barna hajú,negyven év körüli nőt akit a menedzseremnek hívok.Nagy megnyugvásomra megpillantom ahogy fejvesztve rohan felém kezében egy hatalmas táskával.
-Ne haragudj Mishell,hogy így megvárattalak,de a fejem ezer felé szakad és már azt sem tudom milyen nap van.-hadarja el két puszi között.
-Nyugi Perrye én is csak most értem ide.-mosolygok rá.
-Huhh akkor jó.Gyere menjünk mert már alig várják a többiek,hogy lássanak.-kihúzom a bőröndöm húzókáját és követem Perrye-t a kocsiig.

Hihetetlen,hogy a fiúk sosem fognak felnőni.Abban bíztam,hogy talán mostanra kicsit megkomolyodnak mivel itt azért kell valami modort mutatni.Nem véletlen az sem,hogy méregdrága ruhákba bújik minden híresség.Apropó a külső.Fogalmam sincsen mikor voltam ennyire puccba vágva. Perrye ragaszkodott hozzá,hogy Hannah és én mindenféleképpen Práda ruhákba bújjunk. Barátnőmön egy barackszínű,igen bátran kivágott hosszú ruha van,rajtam pedig egy sötétkék,szintén földig érő ruha,a hátulján pedig kövekkel kirakva a kivágás. A srácok sima öltönyt vettek fel,nekik szerencsére nem kell annyit gondolkodni a ruhán mint nekünk.Szép lassan megérkezünk a helyszínre,a kocsi lefékez mi pedig sorban kiszállunk.A rengeteg vakutól azonnal megvakulok és csakhogy nem orra esek.Még szerencse,hogy Hannah mellettem van és belé tudok kapaszkodni.Fantasztikus belépő Grey gratulálok.
Villámgyorsan összeszedem a gondolataim és egy mosolyt erőltetek magamra,hogy azért jól fessek majd a sztárfotókon.A biztonság kedvéért továbbra is Hannahba kapaszkodom és szép lassan elindulunk befelé a csarnokba.Ki gondolta volna,hogy pont az 1D-s srácokba ütközünk bele.Pont azelőtt a paraván előtt állnak ahol általában fotózni szokták a sztárokat az ilyen eseményeken.Lélekben már felkészülök rá,hogy balhé lesz mivel most a The Wanted is itt van és mint tudjuk ha három méternél közelebb kerülnek egymáshoz ott már gond van.
-Nicsak kit látnak szemeim?!-villogtatja rám hibátlan mosolyát Zayn.
-Hogy történhetett meg ilyesmi,hogy Mishell Gray-t és a csürhéjét jelölték akármire is?-hidegrázást kapok Harry hangjától.Nem tudom eldönteni,hogy a nagyképűség vagy az undor több a hangjában.
-Nekünk legalább van itt keresnivalónk.-szól közbe nagy meglepetésemre Jay.
-Ugyan kérlek.Több ujj van egy kezemen mint nektek díjatok.-fokozza tovább a feszültséget Louis.
-Nekem meg több lábam mint összeseteknek agytekervénye, na most takarodó, áthaladnánk.-a stílusom nem gyengén lekezelő és most hálát adok istennek,hogy ezt soha nem neveli ki belőlem senki/semmi.
-Nos uraim ilyen egy kielégítetlen nő.-mondja Harry fanyarul vigyorogva. Gyorsan pörög az agyam,hogy mit is mondhatnék,de Hannah beelőz és akkorát bemos Harrynek,hogy ő a földre esik.Tátott szájjal bámuljuk a kezét fájlalom szőkeséget.A vakuk még vadabbul villognak én pedig nem tudom hova tenni ezt az egészet.Számomra a világ megáll és már csak azon tudok gondolkodni ebből a balhéból,hogyan mossuk ki magunkat...

1 megjegyzés:

  1. Váááááááááá imádom!!!!!!!!!!! Ma találtam a blogodra és kb 3 óra alatt el is olvastam! Remélem hamar hozol kövi részt! Csak annyit tudok mondani, hogy I.Á.D.O.M. !!! *-*

    VálaszTörlés