22.fejezet
Hajnal három és én még mindig csak forgolódom.Egyszer melegem van egyszer meg fázom.Embernek lenni szar.De tényleg.Izzadsz,böfögsz,fingasz,a tested gusztustalan dolgokat ad ki magából ami cseppet sem jó látvány.Emellett folyamatosan enned kell,de közben legyél jó bőr mert különben szűz maradsz örök életedre.Én nem vagyok szűz mégis gondjaim vannak az evéssel.Vajon képes leszek valaha megenni egy egész tál ételt bűntudat nélkül?Talán egyszer igen.Legalább is bízom benne.
Hirtelen ébredek imádott telefonom ébresztésére.Fóka módjára csapkodom az éjjeli szekrényt a telefonom keresve,de rájövök,hogy az ágy másik oldalán van.Elhúzom a kis nyilat a képernyő alján és máris újra csend van.Nagyot nyújtózom,majd (isten tudja hogyan)kimászok az ágyból.Elhaladok a nyitott erkély ajtó előtt és azzal a lendülettel meg is hátrálok.Egyszerűen fantasztikus a kilátás a szobámból.Nem hagyhatom ki muszáj posztoljam Instagramra.
@itsmishellgray: A legjobb választás volt ez a szoba.*-*#beautifulmorninginRio |
Pár percig még nyomogatom a telefonom majd rádobom az ágyra és ismét a tájban gyönyörködöm.Annyira megnyugtató ez az egész látvány.De várjunk mióta is lettem ilyen érzelmes.Hé!Hiszen te vagy Miss.Acél Gray,harsogja a tudatalattim.Néha annyira bekussoltatnám amiért folyton igaza van.Kemény külső,gyenge belő,de erről senkinek sem kell tudni.Egyedül Hannah az aki át lát rajtam mint a szitán.Előtte nincsenek titkaim.Na jó egy kettő van,de azokról tényleg senki sem tud.
-Anyukád imádta reggel a tengert nézni.-karol át a frászt hozva rám Perrye.
-Tudod mennyire nem szeretek erről beszélni.Túl sok emlék,túl sok fájdalom.Nincsen rá szükségem.-húzom el a számat és bontakozok ki menedzserem öleléséből.Lehuppanok az ágy szélére és onnan méricskélem Perrye-t ahogy bámul kifelé.Hihetetlen mennyire fitt a korához képest.Borzalmas belegondolni,hogy mennyire gondterhelt belül.Foglalkoznia kell hét idióta,botrányos sztárral,azzal,hogy minden elcseszett helyzetből kimentsen minket,munkát adjon a seggünk alá és pátyolgatja a karrierünket.Emellett még képes magával is törődni.Rengeteg közös van bennük anyámmal.Ha nem kellene dolgozniuk belehalnának a semmittevésbe.
-Mit nézel rajtam annyira Shellee?-ránt vissza az itt-és-most-ba Perrye.
-Semmit csak merengek.-mosolygok.
-Figyelj drágám van valami amit megszeretnél beszélni?
-Jézusom Perrye ez olyan mintha 17 lennék és a fiúkról beszélnénk.-könyörgöm 23 éves vagyok csak tudom kezelni a magánéletem egyedül.
-Mishell én csak megakarlak fejteni.Kezdem azt érezni,hogy teljesen kizársz az életedből.
-Perrye!A nap 24 órájában egy légkörben vagy velem.Ha akarnálak se tudnálak kizárni az életemből.
-Én csak próbálok egy részt visszaadni neked édesanyádból.-ettől soha nem fogunk elkanyarodni.Anyám volt a mindenem,de most már szeretném őt elengedni és nem folyamatosan őt emlegetni.Épp elég nehéz megállni,hogy ha eszembe jut ne bőgjem el magam.
-Légyszi.Zárjuk ezt le.Inkább beszéljünk arról mit kell csinálnom ma?!-terelem a témát,ez a legjobb taktika.
-Rendben!-el sem hiszem.Sikerült témát váltani.-Reggeli után lenne egy fotózás.Első és az utolsó fotózás a turné alatt.És utána az egész nap a tiéd.
-Oké.Akkor felöltözöm és lemegyek.-Perrye bólint majd kimegy a szobámból.Végre egy nap amikor én döntöm el mit csinálok.Legalábbis majdnem.
Feltúrom az egész bőröndöm egy rohadt pólóért és egy nadrágért.Magamra varázsolom őket majd megszáguldok a fürdőbe.Értelmes fejet és vállalható külsőt alkotok magamnak és lemegyek reggelizni.
Már mindenki lent van és fogyasztja a reggeliét.Max és Jay egy szelet sonkán vitatkoznak,Tom és Seva pedig elmélyülve társalognak. Hannah és Nathan pedig a telefonjukat bújják.
-Jó reggelt.-köszönök mindenkinek majd leülök Hannah és Jay közé.-Milyen volt az esti buli?
-Elment.-vonja meg a vállát Max és mindenki helyesli a válaszát.Mi van ezekkel?Amióta lejöttem egyből elkomorodott mindenki.Remélem nem ez lesz minden egyes közös kajálásnál.A semmiből megjelenik mellettem a pincér és leteszi elém a reggelimet.Fantasztikusan néz ki,de nem vagyok biztos benne,hogy két falatnál több megy le.Felpillantok és a többiek nagyra nyílt szemmel merednek rám.Ilyen nincs.Valahányszor majd kaja közelébe kerülök úgy fognak rám meredni mintha idegileg instabil lennék?!
-Muszáj ezt?-ejtem kezem az asztalra és megvetően nézek rájuk.-Mostantól mindig ez lesz ha enni láttok?
-Sajnáljuk Mishell,de ez még eléggé zavaros nekünk.-szólal meg a többiek helyett is Jay.
-Micsoda?Az,hogy problémáim vannak a kajával?És akkor mi van?Gyógyulok.Nem kell úgy kezelni mint egy öt évest akinek nem megy könnyen az evés.Tudjátok rajtam kívül még több millió ember él így és őket a barátaik támogatják nem pedig lenézik.De úgy tűnik ti nem vagytok a barátaim.-kezembe veszem a tányérom és felállok az asztaltól.
-Mishell!-fogja meg a karom Hannah.
-Hagyjál!-kirántom a kezem és továbbmegyek.A medence melletti asztaloknál telepszem le.Még sem volt olyan jó ötlet ezekkel folytatni a turnét.Nem értem őket.Miért kell ebből akkora nagy dolgot csinálni?Ez az én problémám nem az övék.Megoldom magamtól is.
Veszek egy nagy levegőt,megrázom a fejem majd nekilátok a reggelimnek.Bármennyire is szeretnék többet enni nem megy.Már így is kényelmetlenül tele vagyok.Aligha megettem a tányéron lévő kaja negyedét.
-Jól vagy?-Seev helyet foglal a mellettem lévő üres széken és az asztalra könyököl.
-Miért vagy kedves velem?-leteszem a kezemből az evőeszközöket és nagy szemmel meredek rá.
-Mert a barátod vagyok Mishell. És semmi okom arra,hogy utáljalak.
-Ez kedves tőled Seev.-mosolygok majd erősen magamhoz szorítom.
-Khmm.-eltávolodom Sivától és felnézek az előttünk tornyosuló srácokra.-Leülhetünk?-mutat az egyik székre Max.
-Ha muszáj.-vonok vállat.Ezek olyanok mint a Twitteres követőim.Minden mozdulatomat követik.
-Csak azt szeretnénk mondani,hogy sajnáljuk az előbbi viselkedésünket.-erőlteti ki a szavakat Tom.
-És megígérjük,hogy többet nem fordul elő.-mondják egyszerre.
A rohadt életbe!Miért van nekem ilyen jó szívem,hogy megbocsájtok mindenkinek.Talán azért mert nem szeretnéd a turné hátralévő részét utálkozással tölteni te hülye???Förmed rám a tudatalattim.Esküszöm lassan az őrületbe kerget ez a hang a fejemben.Bekussolhatna és örülhetne,hogy bejárja a világot.
-Én pedig megígérem,hogy ezentúl nem fogtok látni se sírni,se panaszkodni,se kiabálni.Ha mégis megtörténne borítsatok le egy vödör vízzel.-próbálok kicsit enyhíteni a feszültségen és látszólag sikerült is.
-Ne ígérj olyat amit nem tudsz megtartani!-kacsint rám Hannah majd beleiszik a narancslevébe.
Gúnyosan vigyorgok rá egyet és elengedem a kijelentését a fülem mellett.Végre egy kicsit megint minden olyan mint régen.Vagyis majdnem.
-Shellee indulhatunk?-robog ki a hotelből Perrye,kezében hatezer szatyorral.Biztos a fotózás kellékei.Felkapom a telefonom és kipasszírozom magam Max széke és az egyik oszlop között.
-Shellee?!Ez meg milyen becenév?-gúnyolódik Nathan.
-Olyan név,hogy ha még egyszer kiejted a szádon kitépem a nyelved és felvarrom a homlokodra.Majd érkezem.Sziasztok.-intek és egy puszit nyomok Hannah arcára majd csatlakozom Perryehez.
Ha jobban belegondolok,voltaképp én nem is vagyok igazi modell.Le sem szerződtem egyetlen modellügynökséggel sem és mégis milyen "modell" az aki nem járt bemutatókra (maximum nézőként).És egyébként is minden híresség valamilyen téren modell is hiszen például a srácokról is készültek már fényképek jó pár alkalommal mégsem jelentik ki,hogy ők modellek.Leszámítva Siva.
-Miss.Gray kérem foglal helyen ezen széken.A sminkes hamarosan érkezni.-makog nekem a hihetetlenül helyes azt hiszem Julio?! Nem nagyon tudom kit,hogy hívnak,de édes az akcentusuk.Perrye kezébe tuszkolom a táskámat és leülök a velem szemben lévő székre.Tipikus smink tükör van végig a falnál.Körülöttük világító gömbökkel...mindig is szerettem volna egy ilyet,de túl lusta voltam beszerezni.
-Ciao bella!!-tipeg felém egy Tomnál négyszer vékonyabb,és három fejjel alacsonyabb,barna hajú,buzis hangú fickó aki nem más mint Mario. Nem enyhén meleg a csávó,de ezer éve ismerem.Az első koncertemen ő volt a sminkesem és utána még dolgozott velem pár évig,de megismerte Alexet akivel azóta is boldog házasok.Eszméletlenül nagy a srác és bármiről lehet vele dumálni.
-Mario!Ezer éve nem láttalak.-pattanok fel a székemből és két cuppanós puszit nyomok az arcára.Megölel majd kartávolságra eltol magától,de a kezét nem veszi le a vállamról úgy méreget.
-Mamma mia nem változtál semmit.Csak egy ici-picit megnőttél,de ezen kívül semmi újdonság.Meg persze ezek a firkák itt rajtad!Mi ez kérem szépen?-fintorog és a kezemen lévő tetkót vizsgálgatja.Remélem nem veszi észre az alattuk lévő sebeket mert semmi kedvem újra belemerülni ebbe az életszakaszba.
-Szerintem inkább varázsolj át emberré mert a fotós nem a legtürelmesebb ember a világon.-kikapom a kezeim az övéiből és leülök a székembe.Marionak felcsillan a szeme és máris elfeledkezik a tetkóimról.Kinyitja a sminktáskáját ami inkább bőrönd mint táska és nekilát a munkának.
-Emlékszel még mit szoktam ilyenkor mondani?-nyávogja,de tőle ez már megszokott.
-Az arcod legyen a vászon...
-Te pedig Da Vinci.-fejezzük be egyszerre a mondatot amit elkezdtem.
-De drágám ugye tudod,hogy ez akkor sem rímelt amikor kitaláltad és még most sem rímel.-nézek rá a tükörből nevetve.
-Jaj szivi ez ettől lesz egyedi!-mondja a maga fura módján.Csak mosolygok egyet és átadom neki a terepet.
Mario egy egyszerű sminket készített nekem,de a fejem jobb oldalát kék és ezüst csillámmal borította be.Úgy érzem magam mintha lehány volna egy csillámpóni.Ezt az érzést egyből meg is osztottam követőimmel.
@MishellGray:Most már tudom milyen ha leokád egy csillámpóni.:( #fuckingshitmakeup |
Háromra visszaérünk a hotelbe és végre levakarhatom a hatvan kiló csillámot a fejemről.Bemegyek a lakosztályomba és a fürdő felé viharzok.Nagy lendülettel benyitok és megpillantom életem legnagyobb hibáját.Tomot.
-Mi az a te lakosztályodban nincs víz?-karba tett kézzel nekidőlök a mosdókagylónak és várom a válaszát.
-De van csak nálad a legnagyobb a kád és azt hittem tovább leszel el.
-Egyáltalán minek fürdesz te délután háromkor?-értetlenkedek tovább.
-Mert Maxel elkezdtünk focizni és totál koszos lettem ezért.-vigyorog tipikus Parker vigyorával.Nem!Mishell koncentrálj nem törheti meg ismét a falat körötted.Vicsorog a tudatalattim és ismét igaza van.
-Hát akkor remélem nem zavarlak ha levakarom magamról a sminket.-a tükör felé fordulok és és kiveszek egy vattapamacsot a kis kosárból és a fél tubus sminkelmosót rányomom.Kénytelen vagyok közelebb hajolni a tükörhöz mert akkora pult választ el,hogy messziről nem látom rendesen magam.Végig magamon érzem Tom tekintetét.Kezd egyre irritálóbb lenni.Megértem,hogy rég volt nővel és kissé kanos,de ne rajtam élje ki a vizuális igényeit.Megmosom az arcom,megtörlöm és egy új sminket varázsolok magamnak.
-Lassan olyan lesz a bőröd mint a mazsola.Összeaszott.-rezzenéstelen arccal beszélek hozzá és közben a szempillaspirállal ügyeskedem.
-Kösz,hogy szóltál mert totál elvesztem a látványodban.-szememet forgatom a kijelentésére,ő pedig egy mozdulattal feláll.Nem fogok hazudni Tom még mindig eszméletlenül jól néz ki.Lopva tekintek rá nem akarom,hogy még a mostaninál is jobban elhiggye,hogy jó pasi és,hogy zavarba tud hozni.-Ide tudnád adni a törölközőm?
-Dolgom van!-mutatom fel a szempillaspirálom.Nem vagyok a kutyája.
-Tudod Mishell még mindig rosszul álcázod,hogy zavarban vagy.-vigyorog rám kajánul és magára tekeri a törölközőjét.
-Tom!Képzeld jó pár meztelen pasit láttam és nem fogok pont tőled zavarba jönni.-visszacsavarom a szempillaspirált és szembe fordulok Tommal.Miért néz ki ilyen jól?Egyetlen apró mozdulattal a földre juttathatnám azt a törölközőt és akkor...Akaratlanul is az ajkamba harapok,de egyből észhez térek.Hannahnak igaza van.Hiányzik a szex és ezért vannak ilyen gondolataim még ha arról a személyről van szó akitől a hideg ráz.
-Hallottad már azt a szólást,hogy "Akit az Isten neked szánt,azt még az ördög is utánad tolja talicskán"?-lépked egyre közelebb és olyan közel ér,hogy érzem a tusfürdő illatát.Csak ne csókoljon meg mert akkor elgyengülök és visszacsókolok.
-Sajnos ez a mi esetünkben nem így van.-eltolom magamtól és a kezem vizes lesz a testétől.-Menj vissza a szobádba addig amíg szépen kérlek.
-Te tudod.Pedig megvolt az esélyed,hogy mindez a tiéd legyen.-végigmutat magán és elhagyja a lakosztályt.Egy újabb akadály elhárítva.Leengedem a vizet és kimasírozok a fürdőből.Rávetődöm az ágyra és percekig a plafont bámulom amikor egy korszakalkotó ötlet jut az eszembe.
*Hannah szemszög*
Pont megdöntöttem volna a rekordomat a Doodle Jump-ban amikor Shell küldött egy sms-t,hogy azonnal robogjak a szobájába.Szóóóóóval lemásztam az ágyról és most épp drága barátnőmhöz tartok a folyosó végére.Még az ütő is megáll bennem amikor látom Tomot kijönni Shell szobájából.Mi a szent eget keres ez ott bent.Ráadásul csak egy törölköző van a derekára tekerve semmi más.Tovább haladok a folyosón szembe vele és elállom az útját.
-Helló törpe.-vigyorog rám.
-Ne cikizz a magasságommal létra.Egyébként mit kerestél te Mishellnél?
-A szexuális vágyait.-felvonja a szemöldökét és továbbmegy.Próbálom elengedni ezt a két szót a fülem mellett mert ennyire részletesen nem érdekelnek a történések.Benyitok barátnőm szobájába és ledobom magam mellé az ágyra.
-Először is:mit keresett Tom nálad az elmúlt pár percben?-térek egyből a lényegre.Ismerem eléggé ahhoz,hogy tudjam mikor mond igazat úgyhogy könnyű dolgom lesz.
-Amikor megjöttem bementem a fürdőbe és ő már ott ázott a kádban én meg kitessékeltem.-hmm nem a teljes igazság,de megteszi.-Szóval a korszakalkotó tervem a következő.Mivel mindketten kissé partiszomjasak vagyunk...
-Várj!Már értek mindent.-felpattanok és elindulok az ajtó felé.-Nyolcra mindenki elkészül és életünk legjobb estéjét fogjuk átélni.Szólok a srácoknak.Persze,ha akarod,hogy jöjjenek.
-Nincs gond vele ha jönnek.-von vállat.
-Akkor majd este kopogtatok.Puszika.-kinyitom az ajtót és kislisszanok rajta.Totál bepörögtem a parti gondolatára szóval ma este beleadok mindent.
*Mishell szemszög*
Fél hét.Ideje lenne készülnöm.Lezárom az IPadom és bemegyek fürdőbe.Gyors hajmosás és tusolás után törölközőbe csavarom magam és keresek valami alkalomhoz illő ruhát.Rádobálom az ágyra és megszárítom a hajam.Egy óra alatt partiképesre varázsolom magam és Hannah már kopog is.Bedobálom a fontos dolgokat a táskámba és kinyitom az ajtót.Alaposan végigmérek mindenkit és becsukom magam mögött az ajtót.Hannah ruhája fantasztikusan jól néz ki.El fogom csórni tőle az biztos.
-Indulhatunk?-mér végig alaposan Jay.Bólintok,belekarolok Hannahba és elindulunk a lifthez.