Meglepetés.

Gyors leszek.Voltak problémáim az árammal mivel nem túl szerencsés viharban írni.Szóval megszenvedtem vele de remélem azért olvasható lett.:)
ui:+3 komi és kövi rész


20.fejezet
-Mi van ki az?-kíváncsiskodott Hannah.
-Mindjárt megtudod.Gyorsan mondjad.-szóltam bele.
-Kedves mint általában.-mondta cinikusan zaklatóm.
-Miért mit vársz,hogy legyek veled olyan mintha öri bari sose hari lenne köztünk?
-Nem,de egy sziát megérdemlek.
-Szerintem örülj annak,hogy egyáltalán felvettem ezt a retkes telefont.
-Jó mindegy inkább térjünk a tárgyra.Találkoznunk kell.
-Narkóztál?Heroin?Fű?Részeg vagy?Szerintem ezt még te sem gondoltad komolyan ember.
-Mishell kérlek!Fontos lenne.Nem kell az egész napot velem töltened csak pár óráról lenne szó.-nem tudtam röhögjek e a szánalmán vagy sírjak.Ezzel az egésszel a baj csak az,hogy túlságosan érdekel mi lehet annyira fontos,hogy pont ENGEM felhívjon(???)
-Figyelj.Holnap utazom haza Londonba.Nagyjából 5-6 körül érek haza.Nyolckor találkozzunk a Conduit Street-i Starbucksban oké?
-Rendben.Szia.
-Csá.-dobtam le telefonom az ágyra.
Fogalmam sincsen,hogyan mehettem bele abba,hogy Harryvel találkozzak.Alig,hogy hazaérek máris egy levegőt kell szívnom vele.Sőt még rá is kell néznem.Már most hányingerem van a gondolattól.
-Mond már ki volt az!!-faggatott Hannah.
-Harry.Harry az 1D-ből.-mondtam magam elé bámulva.
-És te komolyan bele mentél,hogy találkozz vele?
-Figyelj legalább megtudom mi a gondja baja aztán posztolom Twitterre és beégetem mindenki előtt.-nevettem.-Na jó ekkora geci én sem vagyok.De azért jó lenne.
-Én már nem tudom mit kezdjek veled.Hihetetlen milyen makacs vagy.
-Családban maradt.-vigyorogtam.
-Az biztos.De most már inkább aludjunk mert baszott álmos vagyok.-megfogta a takaróját és azzal együtt az ablak felé fordult.-Jó éjt.
-Neked is.-lekapcsoltam a villanyt,posztoltam egy utolsót Twitterre és elindultam az álmok szigetére.

@MishellGray:Egy év elteltével holnap újra Londonban.Megpróbálok összehozni nektek valami koncert féleséget.Jó éjt mindenki:)

***

Ezért gyűlölöm Amerikát.Mire hazaérek megöregszem.De szerencsére feltalálták a botoxot szóval a probléma orvosolható.Nem is emlékszem rá mikor voltam utoljára itthon.Végre megtölthetem a házat a cuccaimmal.Látszik,hogy Berta a bejárónő rendszeresen takarított.Csillog villog minden.Rendes volt Hannahtól,hogy hazahozott mivel az én kocsimat még nem szállították haza.Általában ha hazaérek mindig otthon érzem magam,de most valahogy olyan rideg volt az egész.Mondjuk nem csodálom mert az egész házban van 5 háló-abból egy van berendezve-2 fürdő-szintén egy berendezés-1 baromi nagy gardróbszoba,és egy hatalmas nappali egybenyitva a még nagyobb konyhával.És van még egy relax szoba amibe senki nem teheti be a lábát csak én.Szóval a ház fele üres.A nagy nézelődés közben észre sem vettem mennyire eltelt az idő.Gyorsan előkotortam valami ruhafélét a bőröndből és átvedlettem.Táska,telefon,kulcs fel és indulás.

Hazudnék ha azt mondanám,hogy egy cseppet sem izgultam.Persze nem azért mert úristen találkozok Harry Styles-l,hanem azért mert már megőrjített a kíváncsiságom.Felhív az az ember akit még a hátam közepére se kívánnék,hogy beszélni akar velem.Ennek csak is nyomós oka lehet.Beléptem a kávézóba és egyből kiszúrtam Harry göndör fejét.Tipikus visszataszító vigyor a képén,én meg úgy teszek mintha egy kicsi kedvem lenne ehhez az egészhez.

-Szia.-ültem le Harryvel szembe.

-Szia.-mondta egyszerűen.

-Légyszíves gyorsan ha lehet mert hulla fáradt vagyok.-sürgettem.

-Igazából nekem sincsen túl sok időm szóval...azért akartam beszélni veled mert...én szeretlek Mishell.-nem bírtam ki,kibukott belőlem a görcsös nevetés.Annyira nevettem,hogy már a könnyeim folytak.

-Sosem voltak jó poénjaid,de ez most az volt.-nevettem.

-Haha,baromi vicces vagy.Én ezt nem viccnek szántam.

-Mi?Te komolyan..?

-Igen én komolyan.

-Ne haragudj,de te is nagyon jól tudod,hogy undorom tőled és soha a büdös életbe nem tudnék beléd szeretni.Sajnálom.

-Komolyan képes lennél kihagyni mindazt amit nyújtani tudok?

-Pff igen.Szerintem ezt tényleg te sem gondoltad komolyan.Mert ha igen akkor jó hülye vagy.

-De Mishell...

-Harry!Mit akarsz tőlem.A pénzem nem kellhet mert az neked is van bőven.Ha Taylort akarod elfelejteni,rossz ajtón kopogtatsz.A hírnevem miatt sem választhatsz mert szintén neked is van.Szerintem erről fölösleges beszélni mert mindketten tudjuk,hogy ebből nem lehet semmi.-felkaptam a táskám és otthagytam.

Hogy lehettem ekkora hülye,hogy eljöttem a nagy semmiért.Komolyan mondom ez a gyerek egy hülye.Lehet egy életre összetörtem a szívét de nem is érdekel.Szívem szerint kiírnám Twitterre,de ekkora szemét én sem vagyok.Most amire legjobban vágyok az a laptopom társasága és egy kád forró víz.Semmi más.

Vágyaim kielégítéséhez(jó ez kicsit furán hangzott)teleengedtem a kádat és beüzemeltem a laptopom.Ki tudja már mikor használtam ezt is.Természetesen ezt a pillanatot is meg kellett osztanom követőimmel.

@MishellGray: Otthon édes otthon:) #chillatLondon

Amióta hazaértem Harry folyamatosan csak az sms-eket küldözgeti.Szegénykém sosem fogja feladni.De nem is értem mi ütött most belé.Eddig ő volt az aki reklámozta a rossz viszonyunkat erre meg beközli,hogy szeret engem.Hova süllyed ez a világ?Miközben én nagyban agyaltam valaki csengetett.Hát persze,hogy ilyenkor kell ám csengetni.Nehogy véletlenül is pihenni tudjak egy percet is.Magam köré tekertem egy törölközőt és lerohantam az ajtóhoz.

-Hannah?Hát te?-néztem rá döbbenten.Nem szokott az ember csak úgy este tízkor beállítani valakihez három bőrönddel.

-Beköltöztek a mókusok a házamba.És három hét mire kiírtják őket.És nem volt más hely ahova mehettem volna.Hozzád költözhetek addig?

-Persze.De látod nem hallgattál rám amikor mondtam neked,hogy ne vedd meg azt a házat az erdő szélén.

-Tudom,de annyira tetszett.

-Figyu én most befejezem a pancsolást utána meg meglátjuk még mit csinálunk.-vázoltam a gondolatmenetem majd visszamentem a fürdőbe.Mivel a víz teljesen kihűlt ezért inkább nem másztam vissza.Felvettem a pizsim és visszamentem Hannahoz.

-Te nem fürdesz le?-néztem rá döbbentem mivel már pizsama volt rajta.

-Biztos,hogy nem.Majd holnap reggel körömkefével lesikálom magam.

-Te tudod.

-Egyébként elmesélhetnéd ám a legjobb barátnődnek,hogy mi volt ma Harryvel.

Hannah kérésére elmeséltem a nap eseményeit ami jól el is álmosított.Hannah nem az a korán fekvő típus ezért kitalálta,hogy játszunk a playstationnal.Ellenkezni sem volt kedvem ezért belementem.Kivettem a hűtőből egy üveg pezsgőt és indult a "pizsibuli".Hát persze,hogy ezt a pillanatot is megosztottam a világgal.

@MishellGray: Hulla fáradtan is képes belevinni mindenbe @HannahG.Wood.

Freedom.

Fuu hát nem tudom mit is mondjak.Elsőnek köszönöm a több mint 2000 oldalmegjelenítést.Másodszor szeretném kérni,hogy most ne úgy kelljen összekunyerálnom a 3 komit.Szóval ja.:)
ui:+3 komi és kövi rész:)


19.fejezet
*Hannah szemszög*
Ilyenek vagyunk.Tudjuk,hogy nem lehet és mégis akarjuk.Tudjuk,hogy fájni fog,és mégis belesétálunk.Persze hisz imádjuk a csapdákat,a veszélyt,a kihívást.Mi nők meg főleg.Mert mi kell nekünk...Csak az ami nem szokványos.Ami nem egyszerű,ami bonyolult,ami más,mert azt hisszük,hogy majd nekünk egyszerű lesz.Nekünk menni fog.Aha,csak egy aprósággal néha elfelejtünk foglalkozni.Mégpedig azzal,hogy az elején megéreztük:ez is olyan lesz mint a többi.De valamiért még mindig nem hallgatunk az érzéseinkre.Pedig mennyi csalódástól kímélnénk meg magunkat.Végül is.Pofonból tanul az ember.És én most kaptam egy kúrva nagyot.Miért kell nekem mindig az izgalmat keresni?Olyan nehéz lenne egy ember mellett hűségesnek lenni.Szeretnék az lenni,de a véremben van,hogy folyton a kalandot keresem.Ez egy nyomorult GreenWood vonás.Tudom,hogy minden az én hibám és ha tehetném visszatekerném az időt és soha még szóba se állnék Conorral.Ja és persze azt is elfelejtettem megemlíteni,hogy természetesen Conor is gyűlöl mivel miattam összeveszett a haverjaival.Ebben az a legrosszabb,hogy teljesen megértem ha utál.Legszívesebben én is  szembeköpködném magam minden nap. Mishell megmondta.Nem lett volna szabad belemennem ebbe.Istenem annyira hülye vagyok.Bárcsak Mishell most itt lenne.De nem lehet.Be kellett mennie a Timberline Knollsba ahol önbántalmazás és bipoláris zavarokkal kezelik.Hogy lehettem ekkora balfasz,hogy még azt nem vettem észre,hogy a legjobbnak mondott barátnőm ilyen súlyos problémákkal küzd.Ráadásul a hírekben mindenhol ezt szajkózzák: Mishell Gray drogproblémákkal és önbántalmazással juttatta magát egy intézetbe.Mishell Gray és Tom Parker szakítottak.Mishell Gray félbeszakította turnéját és bevonult egy klinikára.Előre látom mi lesz vele,ha kijön.Majd az összes TV műsorba hívják vendégül,hogy meséljen a dolgairól.

***

Egy évnyi teljes nyomtalanság után Mishell végre kijöhet a klinikáról.És én lehetek a szerencsés aki érte meg.Se Perrye,se Rose,se a srácok nem értek rá.Miután a hír a fülünkbe jutott azonnal lefújtuk a turné hátramaradt koncertjeit és mindenki hazavonult.Én voltam az egyetlen aki továbbra is ott csövezett amcsiban csak hogy első kézből halljam a történéseket Mishellről.Minden nap kimentem a klinikához,de nem volt annyi bátorságom,hogy be is menjek.Most se túl sok hiányzik hozzá,hogy lefékezzek és visszaforduljak.De ez valósággal lehetetlen egy autópályán meg főleg.

Mintha egy másik Mishell sétálna felém.A fáradtság jelei teljesen eltűntek az arcáról és végre teljesen kiegyensúlyozott.A nyár még nem bújt elő itt Texasban ezért érthető miért van így felöltözve.Félek.Mi van ha teljesen felzaklatom azzal a lelki állapotát,hogy hirtelen felbukkanok?Neki most pihenésre van szüksége.Vagyis még többre.Csak néz rám.Mintha egy robot lenne és éppen analizálna.Nem érti miért vagyok én itt.

-Egy év után kiszabadulok ebből a világvégi börtönből és meg sem ölelsz?-tárta szét karjait és mosolygott.

Hát nem ijesztettem el.Olyan szorosan öleltem magamhoz mintha soha nem akarnám elengedni.Kibaszottul hiányzott már,hogy újra érezzem az illatát.Ez az illat pótolhatatlan.Egy pillanat alatt a mennyországba repít és egy pillanat alatt elűzi minden bánatomat.

-Kegyetlen szar volt nélküled az életem.-töröltem le az idő közben felszínre szökő könnyeim.

-Én inkább meg sem szólalok.-nevetett.-De inkább húzzunk el innen mert már megörülök ettől a helytől.

-És merre legyen az úti cél?

-A legelső tetováló szalonba.

***

*Mishell szemszög*

-Üdvözlöm önöket Ellen DeGeneres vagyok,ma esti vendégem pedig Mishell Gray.-"kiszabadulásom" óta ez lesz az első nyilvános mutatkozásom és egyben az első legőszintébb interjúm. Hannahval és Perryevel megbeszéltem,hogy talán azzal,hogy elmondom az embereknek miken mentem keresztül,a rajongóimon is segíthetek akik ugyan ezzel a betegséggel szenvednek.-Mishell ugyebár most jöttél ki a rehabilitációs központból.Kérlek mesélj el nekünk mindent arról,hogy mi vezetett odáig,hogy be kellett menned.
-Huhh,hát akkor kezdem az elején.Az egész kiskoromban kezdődött.Soha nem tudtam megfelelni önmagamnak mert mindig voltak olyan barátaim,akiknek laposabb volt a hasuk,annyit ehettek amennyit akartak és soha nem látszódott meg rajtuk.Emlékszem,hogy 7 évesen nézegettem magam a tükörben és gyűlöltem amit láttam.Folyamatosan tisztító kúrákat csináltam,koplaltam,önpusztító voltam.Még akkor sem voltam megelégedve magammal amikor 14 évesen lefogytam 12kg-t.A saját elmém csapdájába estem.Rögeszmémmé vált ez az egész fölöslegtől való megszabadulás.Az a baj a függőséggel,hogy soha nem elég.
-És a drogproblémáid meg az önbántalmazás miből adódott?
-Van egy társadalmi elvárás miszerint egy sztárnak,hogy kell kinéznie.Legyen vékony,fitt és egészséges.Utáltam,hogy én ennek nem tudok megfelelni ezért a lelki fájdalmaim mint ahogy rengeteg tinédzser a drogokba és az alkoholba fojtottam.Egyszóval depressziós voltam amiből az önbántalmazás következett.
-De nem féltél attól,hogy esetleg ezzel a halálodat okozod?
-Az az igazság,hogy ilyenkor nem tudod magadról,hogy beteg vagy.Azt gondolod ez még nem a legalja és vannak nálad sokkal betegebbek is.Én normálisnak tartottam,hogy reggel hatkor fekszem le aludni és egy éjszaka alatt megírok 5-6 dalt.És amikor megkaptam az első ebédemet a központban ami húst,rizst,zöldséget tartalmazott ettem egy-két falatot a csirkéből és félretoltam.Az orvosok mondták "Edd meg az egészet" én meg,hogy "Nem,végeztem" ők meg azt gondolták "Na kifogtunk egy makacs lányt.-nevettem.-És ekkor esett le,hogy talán van valami keresni valóm itt hiszen nem tudok megenni egy tál ételt.
-Most,hogy kijöttél a központból megváltozott az életfelfogásod?
-Teljes mértékben.Megfogadtam,hogy szeretnék úgy élni,hogy ha reggel felkelek én dönthessem el mit csinálok és ne legyen az,hogy Perrye a menedzserem már reggelinél lerohamoz a napi beosztásommal.Nem akarom azt,hogy az legyen ami a rehab előtt.Semmi szabadidőm nem volt folyamatosan csak turné,új dal,interjúk,album,koncert,turné,új dal,interjúk,album,koncert mert itt kezdtek el kicsúszni a dolgok a kezemből.
-Amint látom tele vagy apró tetoválásokkal.-mosolygott.-Elmesélnéd ezek történetét is?
-Azon a napon csináltattam őket amikor kijöttem és Hannah a legjobb barátnőm aki értem jött megkérdezte merre legyen az úti cél én meg rávágtam,hogy az első tetoválószalonba.Eddig úgy voltam vele,hogy csak olyan dolgokat varratok magamra amik tényleg meghatározták az életemet.Ez az egyetlen hozzáállás ami nem változott meg bennem.
-Meg is mutatnád őket nekünk?-kíváncsiskodott Ellen.
-Persze.A hátamon van egy kereszt ami azt jelképezi,hogy hihetetlen módon hiszek istenben és ő volt az aki átsegített a nehéz napjaimon.Ami a bal kezemen van az a szabadságot jelenti,hogy végre úgy élhetek ahogy én akarok és nem úgy ahogy mások akarják.Az ujjamon lévő Freedom felirat is a szabadságot jelenit,úgy ahogy a fülem mögött lévő kis toll is.Stay Strong a csuklómon egyrészt,hogy elrejtse az alatta lévő sebeket másrészt pedig ez egy üzenet a rajongóimnak,hogy legyenek erősek és tartsanak ki örökre.Bal oldalamon egy úgymond "matróztetkó"van ami rossz dogok képviselője mert ki gondolna jót egy horogról?A medencémen van egy apró "T" betű ami Tom miatt van ott.Igaz már vége a szerelmünknek,de számomra nagyon meghatározó időszak volt és tudom,hogy soha nem fogom elfelejteni.A lábamon pedig van egy violin kulcs ami a zenéhez való kötődésemet foglalja magába.Ja és van két pc a nyelvem alatt.
-És ezt mind egy alkalommal csináltattad?
-Igen.Mondtam a tetoválónak,hogy addig nem megyek el ameddig ezeket meg nem csinálja nekem.Amikor végeztünk úgy néztem ki mint akit összevertek mert mindenhol be voltak kötve a friss varratok.
-Hogy elszánt vagy az biztos.-nevetett.-Apropó visszatérve kicsit a zenei életedre.Említetted Twitteren,hogy hamarosan érkezik az új dal ami egyből videó klippel jön.Megmutatnád ezt nekünk?
-Úgy terveztem,hogy itt nálad lenne az első klippremier.Szóval ha gondolod már nézhetjük is.
-Akkor hölgyeim és uraim íme Mishell Graytől a Heart Attack.

-Hát Mishell most én is szívrohamot kaptam.-nevetett Ellen miután a tapsvihar elviharzott.
-Nagyon szépen köszönöm.-mosolyogtam.-Jó ezt látni,hogy egy év után is ennyire mellettem állnak a rajongóim.
-És mi lesz ezek után?Most,hogy túl vagy a nehezén és meggyógyultál hogyan tovább?
-Tudod Ellen hazudnék ha azt mondanám,hogy nem vágtam meg magam amióta kijöttem a központból,vagy,hogy nem hánytam direkt.Ez az egész végig fogja kísérni az életem minden percét és mindennapos küzdelem lesz.Az emberek azt gondolják,hogy olyanok vagyunk mint az autók.Tönkremegy bevisznek,kipofoznak és jobb mint új korában.Ez nem így működik.A gyógyulás egy véget nem érő folyamat ami mindig a részem lesz.
-És a karriereddel mi lesz?
-Vicces kérdés.Természetesen valamikor én is nyugdíjba fogok vonulni,de lehet,hogy még nyolcvan évesen is úgy leszek vele,hogy "Na jó csak még egy koncert" "Na jó csak még egy album" Csak még egy turné".Azt hiszem én akkor fogok végleg eltűnni amikor már a föld alatt leszek.
-Szerintem ennek mindeni nagyon örül.Hát Mishell köszönöm szépen,hogy itt voltál velem és további sok sikert neked a gyógyuláshoz.
-Köszönöm szépen.
Lehet,hogy már látszólag minden oké velem,de attól még egy egész napos talpon levés letudja fárasztani még az egészséges embert is.Szerencsémre holnap Hannahval már végre utazunk haza Londonba és kitudom pihenni minden fáradtságom.Amerika mostantól a fárasztó kontinens lesz számomra. Hannahval a show után visszamentünk a kis hotelünkbe kipihenni a nap fáradalmait.Hannah ma egész nap stúdiózott mivel hamarosan érkezik a Nicky Romero&Hannah GreenWood-Like Home ami nekem már most elnyerte a tetszésemet.
-Nem vagy éhes?-kérdezte Hannah kilépve a fürdőből.
-Nem igazán.-fintorogtam.
-Mishell légyszíves.Enned kell.Csinálok mindkettőnknek egy pohár romantikus turmixot oké?
-Jó.De előbb elmegyek megfürdeni.-indultam a fürdő felé.
Kaptam magam és bevonultam a fürdőbe.Még mindig nem szoktam meg,hogy nem a Timberline Knollsi fürdőbe vonulok el.Minden más lett vele együtt én is.De meg kell próbálni vissza csöppenni a való életbe.Gyros zuhanyzás után már kint is voltam a fürdőből.A szennyesem le dobtam a bőröndöm tetejére és beslattyogtam a szobámba.
-Pont jókor jöttél mert már alig bírtam ki,hogy ne egyek bele a romantikus turmixba.-ült fel az ágyon Hannah.
-Neked ez a romantikus vacsora?-nevettem.
-Ne fikázd a szakácstudományom.Inkább fotózd le és posztold Twitterre.
-Az lesz.-előhalásztam a telefonom és pár készült is a fénykép.

@MishellGray: Romantikus vacsora Hannah módra :D @HannahG.Wood

Fogalmam sincsen mivel vehetett rá Hannah,hogy egyek a turmixból,de két kanálnyinál nem ment le több.Aggódok amiatt,hogy ismét gyötörni fog a bűntudat és az egész történet kezdődik elölről.Nem Shell erős vagy kibírod.Nem juthatsz vissza oda ahonnan jöttél.Lelkiismeretem biztatását a telefonom rezgése szakította félbe.Ránéztem a képernyőre és úgy éreztem azonnal elájulok.
-Ilyen nincs...